Boston után elsődleges feladat volt, hogy felgyógyuljak a sérülésből. 2011. májusában semmit, júniusában kétszer futottam tesztelve lábamat, de nem jól sikerült, ismét fájt, így hanyagoltam a további futást. De nagyon motivációm is sem volt.Mivel közeledett a Nike félmaraton augusztus közepén elkezdtem edzeni, de nagyon nyögvenyelősen ment. Nike-ra azért elmentem, meleg is volt edzetlen is voltam, meg is lett az eredménye 2:10-es félmaraton. Célban sírni tudtam volna..
Szeptemberben a csalódás hatására jobban összeszedtem magam. A Nike-ra egy hétre már 4:34/km tempóval futottam az Éjszakai Futáson. Ez kissé visszahozta az önbizalmamat. Gyűltek a kilométerek, így jobban ment a futás is. Elindultam a Plus 30km 2:44-t futottam, igaz, a végén már nem volt őszinte a mosolyom.
Októberben egész jól haladtam, 248km futottam, éreztem, hogy egyre tér vissza a formám. Augusztusi csúcshoz képes (88-89kg), más 81kg-ra lement a súlyom. November elején volt egy húzós projektem, ez idegileg és fizikai leamortizált, első két hetében nem is futottam. Így egy hét edzés után mentem el a siófoki Balaton Félmaratonra. 1:39-t futottam, nagyon boldog voltam, nagyon sokat jelentett a Nike után, hogy 1:40 alá bekerültem.
November végén- december elején jöttek a szokásos évvégi programok, így a futás kissé háttérbe szorult. De a 2012. évi maratoni tervek elkészültek áprilisban Bécs, október végén Frankfurt.
December utolsó hetében kezdtem el a felkészülést Bécsre. Szépen gyűltek a kilométerek 2012. januárjában 275, februárban 205km, és rendszeressé váltak a hétvégi hosszúfutások előbb 25, majd 30km körül. Szinte végig max.141 pulzussal edzettem. Nagyon sokat fejlődtem, egyszer volt egy olyan 18km futásom, ahol a szigeti belső körön 15km-t 1:18-om belül futottam max. 141 átlag 139 pulzussal, mindezt -10C-ban frissítés nélkül.
Március első hétvégéjén irány a Pécs-Harkány futóverseny. Nagyon könnyen ment a futás, ahol már síkabb lett terep, ott 4:30/lm tempóban ment 160 alatti pulzussal. Két percre meg kellett állnom, de így is 1:58 lett az eredményem.
Sajno, az örömöt üröm követte ismét elkezdett fájni a lábam, ahol tavaly. Még egy hetet próbátam edzeni, de utána feladtam. Így március szinte kimaradt, Pécs-Harkánnyal együtt 107km jött össze.
Április elején a Vivicittta félmaratonon teszteltem, hogy mennyire viselt meg a kihagyás, 1:39 eredménnyel elégedett voltam. A lábam ismét fájt, így Bécsig csak egyszer futottam. Bécsbe elmentem, ha már be voltam nevezve, és félmaratonnál befutottam 1:45-tel. Ez volt életem legdrágább félmaratonja.
Május, június, július szinte futás náélkül telt, ha volt kedvem kimentem egy, max. két körre a szigetre. Jártam azonban úszni.
Aztán augusztus második feléig ismét semmi. Sok volt a munka is, motiváció sem nagyon jött vissza. másfél hetet edzettem, de munka miatt nem maradt időm. Így a Nikera úgy mentem el, hogy két hétig előtte egy méter sem futottam. Idén valamivel jobban ment, mint tavaly, nem volt annyira meleg sem, így 1:53 lett az eredményem.
A Nike-val megcsapott az előszele, hogy október végén maraton, de továbbra sem sikerült rendszeresen edzenem. Október elején ismét indultam a Plus 30km, hasonló eredménnyel, mint tavaly (2:45), de a legjobb, hogy ismét elkapott az az érzés, hogy maraton akarok futni. Persze már a komolyabb felkészülésre késő volt, így októberben egy vésztervvel készültem: futok egy kemény hetet és rápihenek. Be is jött.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.