HTML

2010.10.12. 15:39 Jozsef

Keserű

Úgy szerettem volna valami másról írni. Arról, hogy hétközben milyen örömöt okozott ismét a futás, arról, hogy szombaton több, mint 19 km-t futottam, és hullafáradtan érkeztem haza. Arról, hogy két hét alatt 100km jött össze és 3 kilóval vagyok kevesebb.

Vasárnap este kimentem két szigetkört futni, már  este a sötétben. Az első körben, az Árpád-híd után, a pesti oldal a sötét helyén ballábam alá került egy toboz, és ismét aláfordult a múltkor sérült bokám. Rögtön éreztem, hogy baj van, még megpróbáltam továbbfutni, de pár lépés után már éreztem, hogy fel kell adnom. Mikor egy világosabb helyre értem, megnéztem a bokámat, már teniszlabda méretűre dagadt. Nem volt mást tenni, hazataxiztam, majd este irány a Szent János Kórház. Hál' Istennek, most sem szakadtak el a bokaszalagjaim, de hat hétre ismét vége a futásnak.

Nagyon el vagyok keseredve. Már nagyon jól éreztem magam, újra kicsattantam a motivációtól. Nagyon fog hiányozni ez a hat hét. Pontosan arra lett volna jó, hogy viszonylag még kellemes időben vissza tudjak szokni a komoly edzéshez. Decemberben ez már nehezebb lesz, ráadásul olyankor már egy  megfázás is könnyen összeszedhető. Ráadásul, hat héttel kevesebb is lesz hátra a versenyig.

Ami még jobban aggaszt, hogy ilyen aláfordulás  már eddig is többször előfordult velem, de komolyabb baj, csak augusztusban és most történt. Mi lesz, ha közvetlenül egy verseny előtt történik meg?!  Sötét  helyen minden esetre már nem futok, télen egyébként is a belső körre szoktam áttérni.

Még egy dologról szeretnék írni. Mikor megtörtént a baj, jó ideig a földöm feküdtem, míg  megállt valaki segíteni. Pedig, jópáran elfutottam mellettem, sőt volt, aki még ki is került,  volt aki átugrott rajtam. No comment! Innen is szeretném megköszönni a segítséget, annak a két fiatal hölgynek és úrnak, aki segítségemre siettek, és annak a srácnak is, akiről csak annyit tudok, hogy androidos telefonja van, és kölcsönadta mobilját, hogy felhívjam a feleségemet.

 

 

 

2 komment

Címkék: sérülés boka


A bejegyzés trackback címe:

https://road2boston.blog.hu/api/trackback/id/tr942365784

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szőnyi Sándor 2010.10.15. 02:46:04

Szia József!

Sanyi vagyok. Szeretnék mielőbbi gyógyulást kívánni neked! Én biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog! Te ezt meg tudod oldani így is! Drukkolni fogok! Én is egészen fellelkesültem az előző bejegyzéseden. És szomorúan olvastam ezt a mostanit. Bocs, hogy eddig nem írtam, de még nagyon indulatos leszek, ha a "térdeimről" kell beszélnem. De majd azért, írok egy magánlevelet, az általam ismert e-mai címedre.
HAJRÁ JÓZSEF!

Sanyi