Út Bostonba

Holnap maraton, reggel ott fogok állni a rajtban. Hogy hogyan, az még kérdés. Hétfőn már elkezdett fájni a torkom, kedden délután már alig bírtam beszélni. Szerdán már az orrom is folyt. Két nap szabit kivettem csütörtökre és péntekre, hogy rápihenjek a versenyre. Nos, ezen a két napon az ágyat nyomtam, hátha sikerül valamennyire kikúrálnom magam. Részben sikerrel is jártam, az orrom már kevésbé folyik, de még igencsak köhögök.
Pedig próbáltam vigyázni magamra, még is így jártam ismét. A párom szerint, lehet, hogy ez már idegi alapon megy nálam.
Mindegy, holnap elindulok, az biztos. A taktikám nagyon egyszerű lesz, megyek 4:30-ban ameddig bírom. Ha csupán 10km-ig sikerül, akkor addig, aztán utána csak lesz valami, de sok jóra azért nem számítok.
A héten - a szellemi felkészülés jegyében- sokat olvastam a futásról. Egyik érdekes oldalon  világ legjobb hosszútávfutóit adó kenyai kalenji törzsről lehet találni háttérinformációt. Annyira fellelkesített, hogy holnap Kalenji zokni, nadrág, sapka és póló lesz rajtam, hátha segítenek a szellemek.:)
A másik érdekes oldal, amit találtam, Benson edző honlapja. Ami nagyon tetszett benne, hogy magyarázatot ad, hogy a hagyományos edzéselveket  hogyan kössük össze a pulzusméréssel.  Matematikai affinításomnak nagyon tetszett a Table C mellékletben leírt módszer, hogy a Karvonen formulának megfelelő pulzuszónákat hogyan szerkesszük meg egy vonalzó segítségével.