A felkészülésem elég sehogyanra sikerült. Január: 146, február: 95, március: 243, április: 120 km. Nem túl biztató számok egy maratonra. Sok hosszúfutásom sem volt, 3 db 25, 1 db 30 és 1 db 28km esett erre a négy hónapra, a csekély számú edzés nagyrésze 19 km volt. Edzésem nagyon figyelte a pulzusra, hátha ez segít. Edzésen sokat gyakoroltam a laktátszint környéki futást, elég jól ment 4:50 körüli km mentem.
Pénteken este érkeztünk,  szombaton kimentünk felvenni a rajtszámot a bécsi vásárközpontba. Minden simán ment, a marathon expo közepes méretű, de a futásban utazó minden fontosabb cég képviseltette magát. Két nagy doboz Isostart vettem, 7,5euróért mérték darabját és adtak hozza egy Isostaros flakont is ingyen. Pólóra már előzőleg befizettem a pénzt, bár elég drága volt, de az eddigi maratoni pólóim közül ez néz ki a legelegánsabbnak. Utána a gyerekekkel a Praterben töltöttünk el pár órát.
Másnap 7 előtt indultunk a rajthoz, nem akartam a cuccokkal bíbelődni, így olyan ruhákat vettem a futócuccok felé, amit a rajt előtt eldobok, úgy nézhettem ki, mint egy hajléktalan. A rajtszektorba könnyen odataláltam. Tervem különösebben nem volt, 4:50 tempót minnél tovább tartani.
Az első 5 km jól telt, a rajt utáni híd könnyebb volt, mint gondoltam, utána egy kellemes lejtő jött. Az első 2 km-en még kicsit zavaró volt a tömeg, néha előzni kellett. 3km-től egy kellemes erdőben vitt az út.
A második 5km egy kis emelkedővel volt indult, utána  3 km jött a Duna-csatorna mellett. Elég trükkös itt a terep,  nem túl meredek emelkedők és  lejtők váltakoznak, ahogyan a hidak jönnek egymás után. Megfogadtam a tanácsot, az emelkedőket nem futottam meg, a lejtőn meg engedtem lefelé. 9 km előtt jött egy híd, utána be a Ringre. Itt már jó sok szurkoló biztatott bennünket.
A harmadik 5 km kellemesen indult, a 11km tábla mellett már ott volt a 41-es  is.  Az út lassan, de biztosan , alig érezhetően emelkedett, de azért jöttek kisebb lapos és lejtős részek is.
A negyedik 5 km az útvonal legnehezebb része, itt már látható és érezhető, hogy felfelé vezet az út, de igazán látványosan meredek csak valahol 16-17km között volt valahol.
Az ötödik 5 km kezdetén az út, ahogy elhagyja az ember 20km táblát, átváltott kellemes lejtőre, így jutottunk le a célhoz, ahol a félmaratonisták elváltak tőlünk. Itt már nagyon sok szurkoló biztatott bennünket. Később lapos, illetve kis emelkedők után újra át egy hídon a Duna-csatorna másik oldalára, pont szembe irányba, mint ahogy 6-9km között futottunk.
A hatodik 5km a szokásos hullámvasút emelkedő-lejtő. 26kmnél családom bíztatott, nagyon jólesett. 28 km után elkezdett rakoncátlankodni a gyomrom. Mivel nem sok hosszúfutásom volt ilyen táv felett, nem szokott hozzá az Isostar-gél kombóhoz. Hiába vettem be 3 szem széntablettát, még a rajt előtt egy órával, 29km után, mikor ismét beértünk az erdőben, kiszaladtam a bozótosba könnyíteni magamon. Ez lelkileg is megviselt.
A hetedik 5 km ismét majdnem végig az erdőben vezetett, már kezdett elég melegen sütni a nap, jólesett  az árnyék. Nem esett jól a futás,  nem az az érzés volt, mikor az ember megzuhan a maratoni falnál, inkább úgy éreztem, hogy elfogyott a motiváció és elfogytam fizikailag is. A frissítőknél alaposan frissítettem, és belegyalogoltam.
A nyolcadik 5 km már jórészt az ismert Duna-csatorna mellett ment, annyi volt az eltérés, hogy eggyel előbbi hídon kellett átfutni, mint az első alkalommal. Bár már jobban éreztem magam, de a sebességem csökkent. 40km táblát mikor megláttam, próbáltam erősíteni, de kezdeti görcs érzése volt a válasz a bal combom hátsó oldalán, így már nem erőlködtem.
Az utolsó rész a 41km tábláig szenvedés, utána valami fantasztikus örömfutás volt. Több, mint 1 km keresztül szurkolók fala között vezetett az út, végig integettem, mosolyogtam. Ezért az érzésért érdemes volt elindulni. Az utolsó 200m-t még megnyomtam, mikor beértem, be is görcsölt a lábam.
Számokban: 03:47:01 PW (első fele:01:41:47 , második fele: 02:05:13)
5 km-es idők: 00:24:10/ 00:23:49/ 00:23:52/ 00:24:52/ 00:24:47/ 00:28:11/ 00:30:47/ 00:33:12/ maradék 00:13:19
Összefoglalva, ezzel a felkészüléssel, ez volt aznap bennem. Az időtől függetlenül nagyon jó élmény volt a bécsi maraton, biztos, hogy vissza fogok még menni, és mindenkinek ajánlom. Tegnap óta azon gondolkodom, hogy a bécsi vagy a budapesti a könnyebb pálya, nem tudom eldönteni. A nézők, a szurkolás sokkal jobb, a zenekarok Budapesten a nyerők.