HTML

2009.12.01. 15:19 Jozsef

"Jozsef goes to Boston" - 26. Firenze Maraton 2009. november 29.

Felkészülés

Valamikor augusztus elején döntöttem el fejben, hogy megpróbálok igazából felkészülni egy maratonra. November végére egyébként is egy szép kerek évfordulóm esik, így össze lehet kötni egy szép utazással. Az Interneten olvasott élménybeszámolók alapján, a választásom Firenze maratonra esett. Tanulva az eddigi tapasztalatokból annyit tűztem ki, hogy ha szeptember végéig-október közepéig - ami munka tekintetében a legzsúfoltabb időszakom volt ősszel -  rendesen el tudom végezni azt az edzésmunkát, amivel elégedett lennék, csak akkor nevezek be Firenzére. Volt egy titkos jelmondatom: "Negyvenévesen 40 kilométer 4:40-ben".

Idén azonban nem sok kilométer volt a lábam. Párizsi maratonig, április 5-ig futottam 463 km-t, majd április 6-tól augusztus 16-ig 414 km-t. Nem sok. Igazából csak különösebb cél nélkül kijártam a Szigetre futni, hogy jól érezzem magam. A családdal elmentünk nyaralni, ott terveztem el a felkészülést. A következő elveket tűztem ki:

  • heti négy edzésnél több nem fér bele az életembe, kettő hét közben, kettő hétvégén.
  • szeptember végéig, a versenyek kivételével, csak alacsony, max. 143 pulzussal futok.

Augusztus

Augusztus 17-vel kezdtem el a felkészülést. Az edzéstervem nagyon egyszerű volt, hétközben kétszer 14km, hétvégén két viszonylag hosszabb táv. Az első héten szombat-vasárnap bő 19-19km futottam. Szigorúan max. 143 pulzus mellett, majd minden csiga elhagyott a Szigeten. Ehhez a pulzushoz 6:40 körüli tempó tartozott. Annyira, azonban ismertem magam, hogy nagyon jól reagálok a hétvégi dupla hosszúfutásokra, gyorsan formába kerülök. Második héten vasárnap már 24,6km-t futttam a 19,3 helyett. Az augusztusi két hétet 124km-rel zártam.

Szeptember

Harmadik héten jött a Nike félmaraton, szombaton még alacsony pulzussal futotta 23 km-t, majd vasárnap a félmaratont 1:42 idővel, úgyhogy az utolsó 80 méteren a kisfiam futott velem a célig. A szombati Futóbolond tésztaparti és Nike eredmény végre egy kis reménnyel töltött el.

Szeptemberben elkezdődött a daráló. Elég szerencsétlenül a hétközi edzésekre csak szerda és csütörtöki napokon kerülhetett sor, szorgalmasan futottam a 14 kilométereimet. Szeptember 12-én, a K&H Éjszakai Futáson történt valami megmagyarázhatatlan dolog. Másnapra egyszerűen "berobbantam". Vasárnap 30km-t terveztem, benne öt kör a Szigeten, az első  három kör 143 pulzus mellett 28-29 perc körüli idővel ment, az eddigi 30-31-32 perces körökhöz képest. A negyedik és ötödik már nem ment ilyen jól, sőt egyre lelassultam  35-37 perces körökre, ami jelezte, hogy aerob szempontból még nem állok valami jól. A következő hetekben a szokásos 14 km-ben is 5-6 perces javulás következett be. Szeptemberben futottam még egy hétvégi harmincast, a szokáson 19,3 km mellett, Majd jött egy pihenőhét.   Szeptemberben összesen 314 kilométert futottam, életemben nem volt még egy ilyen hosszú hónapom.

Október

Október első hétvégéjén a Plus 30km-en indultam, elég jól sikerült, 2:22:44-t mentem. A végére kissé elfáradtam, de nem volt túl vészes, azt azonban éreztem, hogy a maraton utolsó 10-12 km-rére még nem vagyok kész. Jól sikerült a főpróba, így még a október 15-i határidő előtt beneveztem a Firenze maratonra, és megszerveztem a szállást.

Azonban történt egy sajnálatos dolog. 2009. eleje óta stabil ASICS cipőben futok, év első felében GT-2130, majd ezt a felkészülést GT-2140 cipőben csináltam végig, egyébként nagyon beváltak az eddigi futásoknál. Valószínűleg, a hosszabb ideig tartó, a nagyobb sebességből következő erősebb becsapódások a megtámasztásnál megsértették a sarkam belső, talpi részén a csonthártyát. Először nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, a verseny utáni szokásos kellemetlenségnek gondoltam, jegeltem, pihentettem. Majd amikor szerdán ismét kimentem a szokásos 14 km-re, a futás közben nem, utána azonban  erős, mondhatni, égető fájdalmat éreztem a sarkamban. Nagyon megijedtem, hiszen hétfőn minden papírmunkát elintéztem Firenzére. Azon héten többet nem is futottam. Gondoltam, további pihentetésre, jegelésre elmúlik. Ráadásul péntek-szombaton oktattam,  elég sokat kellett állnom.

Sok javulást nem éreztem, így következő héten csütörtökön elmentem orvoshoz, aki felírt gyulladásgátlót, "csodakenőcsöt" és 10 alkalmas ultrahangos kezelést. Megkérdeztem tőle, mikor futhatok, két nap utánt mondott, én persze nem mondtam neki, hogy két nap múlva 19,3 ill. 30km-t tervezek futni.

A gyógyszereknek és kezelésnek igazából csak annyi haszna volt, hogy kevéssel javult, de legalább nem rosszabbodott a helyzet. Döntenem kellett, itt vagyok életem formájában és végigcsinálom ezt a másfél hónapot, vagy most feladom Firenzét. Döntöttem. Futás közben csak 4. szigetkörtől zavart a fájdalom, azzal nyugtattam magam, hogy a hosszútávfutók együtt tudnak élni a fájdalommal.

Ismét elkezdtem az edzéseket. Ha K&H után "berobbantam", akkor a szűk kéthetes kihagyás után "kipukkantam". Az eddig 143 pulzus mellett szokásos tempóm drasztikusan visszaesett, ismét meg  kellett barátkoznom a 6 perc körüli kilométerekkel. A sérülés utáni 3 hétben futottam a hétvégi 19,3 ill. 24,6 mellett egyszer 30km-t és kétszer 35 km-t. Így októberben 224 km-t gyűjtöttem lábamban.

November

Novembert már nagyon vártam. November 1-én  még egy 35 km-re mentem ki a Szigetre, de gondolatban már következő hetet vártam, hogy ezzel befejezzem az igazán kemény munkát. November 8-i hétvégén 24,6 ill. 30km futottam. Egyébként ez lett a felkészülés leghosszabb hete több, mint 81km-rel. Egészen az eddigi hétig szigorúan maradtam a max. 143 pulzusnál, azonban, ezzel a héttel elkezdtem a gyorsító edzéseket. Elővettem a még  tavaly novemberi, Lőrincz Olivértől kapott edzéstervet,  és a ott szereplő hétközi edzésekre építettem fel a gyorsítást.  Lassan-lassan visszatért a sebesség is. A fájdalom nem múlt, különösen a gyors edzéseket viseltem nehezen.

November  15-én a siófoki Balaton Félmaratonon indultam, a célom a maraton első felének lemodellezése volt. Jobban sikerült, mint ahogyan vártam. Minden erőlködés nélkül, 155 átlagpulzussal 1:39:29 lett az eredményem. A modellezésben nagy segítségemre volt MARCO Marathon Calculator, ha az ember egy adott időre fel van készülve, akkor megkapja a "végrehajtási utasítást". Arra, hogy milyen időre vagyok felkészülve a Polar Running Index alapján következtettem. A következő héten jöttek a további gyorsító edzések. Csak úgy röpködtek a 60-as Running Indexek, ez megnyugtatott. Egy  újabb probléma adódott, a cipőmből kezdett eltűnni a csillapítás, a sípcsontomban, térdemben és csípőmben megjelent a szokásos érzés. Mindenesetre, arra már nem volt idő, hogy egy új cipőt betörjek, így maradt a régi.

A maraton előtti héten hétfőn még edzettem egy kemény gyorsítót. Majd már csak a verseny előtt átmozgatás maradt. Véget ért a felkészülést: 927 km szűk három és fél hónap alatt, benne hét harminc vagy afeletti  futás(öt darab 30 és kettő 35km) + egy "kis" szépséghiba.

Verseny előtt

Kedden megvolt a nagy nap, negyvenéves lettem. Szerdára még terveztem itthon egy átmozgatót, de fáradt is voltam, pakolni is kellett, így ez kimaradt.

Csütörtök reggel indultunk Firenzébe: a nejem, egy kedves futótárs hölgy és én. Az autóút kellemesen telt, késő délutánra már meg is érkeztünk a szállásra. Este még megpróbáltam bepótolni az előző nap elmaradt átmozgatást és felfedezni a környéket. Csupán 20 perces futás lett belőle, mert a hasam rakoncátlankodott. 

Pénteken irány a rajtcsomag felvétele. A Dómtól gyalog mentünk ki a stadionhoz. Gyorsan felvettünk a rajtszámot, majd az Expón átvergődve az ajándék ASICS technikai felsőt. Az eddigi maratonos pólóim inkább "ünneplősök", ebben azonban szívesen futnék is. Nagyon szuper! Menetközben még vásárlásra is elcsábultam. 90 euróért megvettem a következő ASICS GT-2140 cipőmet. Már régóta fájt a fogam egy hosszúszárú kompressziós zoknira, akciósan 20 euróért vesztegették. Utána városnézés és  Galleria dell' Accademia múzeum meglátogatása, benne Michelangelo Dávid szobrával. 

Szombat reggel egy komolyabb átmozgatást csináltam, 49 perc, benne 5 perc futóiskola és 5 perces tempófutással. A szálláshoz igen közel esett a maraton útvonalára eső Parco delle Cascine. Ez a park futószempontból nagyjából megfelel a budapesti Margitszigetnek, csak nincs körben futópálya építve. Jó választás volt, hogy ide mentem.  Szombati nap még megtekintettük az Uffizzi képtárat, ajándékvásárlás és el is telt a nap.  A kétnapos járkálástól szombat délutánra már nagyon fájt a sarkam.

Szombat éjjel elég rosszul aludtam. Vasárnap hajnalban kelés, szokásos verseny előtti rutin: leragasztani, ahol le kell, bekenni krémmel, ahol be kell. Elkészítettem az izoitalt,  majd reggeli. Menetrendszerinti autóbusszal mentünk a shuttle buszokhoz, amik felvittek a rajthoz. Sok dologra nem volt idő és nagy volt a tömeg. Még a buszon bevettem két Lopedium kapszulát, a hasam miatt. Tavasszal olvastam egy triatlonos oldalon, hogy ez jobb, mint a széntabletta, mert engedi az izoital felszívódását. Pár versenyen már ki is próbáltam, és jól működött. Szép idő volt, sütött a nap, de nem volt túl meleg.

Verseny

A verseny tervéhez a MARCO 3:20 stratégiából indultam ki, de ez elég a határon van számomra. A kezdeti lejtő miatt az elejét kicsit gyorsabbra terveztem, 28-30 km-ig tartani szerettem volna a 155 körüli pulzust. Harminc kilométer után, pedig, ha még bírom és van relális esély, akkor bátram bevállalom a harcot. Frissítés tekintetében, csak a bevált dolgokban bízom, szervezőktől csak vizet fogadok el. Így kulacsövben vittem magammal 4x1,7dl bekevert Isostart és hasi táskában 4 Powerbar gélt, biztonság kedvéért egy kis szőlőcukrot és aszalt barackot. Ezen kívül a nejemmel megbeszéltük, hogy 29. és 39. kilométernél bead nekem 3-3dl Isostart. A bevált dolgokhoz ragaszkodást egy dologban sértettem meg: nem bírtam megállni, hogy ne húzzam fel a vadonatúj kompressziós zoknit.

0 - 5 km

A rajt előtt, valószínűleg, a kevés alvás miatt, elég rossz kedvem volt, nem éreztem magam fókuszáltnak a versenyre. A rajt előtt próbáltam egy kicsit melegíteni, és a kiírás szerint 8:45-kor beálltam a 3:00-3:30 közötti rajtzónába. Hihetetlenül nagy volt tömeg, olyan zsúfoltság volt, hogy egy lépésre sem volt hely. Mint a birkák az akolban. Egy előnye volt, fázni nem fáztam. 9-re volt kiírva a rajt, ennyit csak-csak kibírok. Azonban, eljött a 9 óra és semmi. Várunk, várunk. Bár, alapvetően, bírom a tömeget, de most egyre rosszabbul éreztem magam, szinte szédültem. Még 9 előtt ledobtam magamról a melegen tartásra hozott ruhát, izmaim már teljesen lemerevedtek, még a helybenjárást is nehéz volt végrehajtani a tömegben. Pánikolni kezdtem, még el sem indulunk és elvesztem a csatát?!

Végül  9 óra 20 körül elrajtoltunk. A rajt után jött a következő kellemetlen meglepetés. Az elmondások szerint és a szintrajz alapján lejtővel indítunk, azonban, egy húzós két-háromszáz méteres emelkedővel találtam szemben magam. Pulzusom mindjárt felszaladt 160 fölé. Utána jött a lejtő, de tempót futni nem nagyon lehetett a tömeg miatt. Próbálgattam előzgetni, de merev izmokkal ez sem volt egyszerű feladat. Ráadásul egy kilométerjelzést sem láttam, azonban, azt észleltetem, hogy a 3:30 iramfutók egyre távolodnak el tőlem. Kimenni az úttestről a járdára és előzgettem. Kb. 3 km után hagytam a le a 3:30-as lufikat. Az egyszer 6:30, másszor 4 perces tempó nagyon sokat kivett belőlem. Még nem voltam bemelegedve, rosszul éreztem magam. Úgy éreztem, rosszul megy a futás, ebből a maratonból nem lesz semmi.  Nem volt túl jó kedvem. Egyszer csak ott termett előttem az 5km tábla! Megörültem neki, mert nem számítottam rá. Hiába a footpod, a lüktető sebesség miatt teljesen elvesztettem tempóérzékemet. 24:02 (átlagpulzus 153) lett ennek az etapnak az ideje.

5 - 10 km

5km után ittam egy kis pohár vizet. Nem álltam le frissítés közben, betörtem a poharat és menetközben töltöttem magamba. Továbbra sem éreztem túl jól magam, már arra gondoltam, hogy ha így megy félmaratonig, akkor megállok és bevárom a futótárs hölgyet. 5km után már megszűnt a nagy lejtő, már sík, néhol enyhén lejtős utcákon futottunk. Már kezdett szétszakadozni a mezőny, de a szűk utcákban, nem tudtam még a saját tempómat futni. Pulzusom már nem ugrált annyira, mint az első etapon, azonban még jóval feljebb volt az eltervezettnél. 10km frissítést kulacsövből oldottam meg, egy 1,7 decis flaska Isostar elegendő volt. 23:39 idő (158 átlagpulzus) alatt teljesítettem ezt az öt km-t. Bár nem esett jól a futás, majd másodpercre az eltervezett idő körül jártam, de féltem, hogy túl sokat kivett belőlem az első 10 km. (47:41)

10 -15 km

A frissítés után kezdtem jobban érezni magam. A Piazza Pittin és a Ponte Vecchionál hatalmas tömeg várt bennünket, ez feldobott. Majd kiértünk az Arno partjára. A széles út és a lengedező szellő nagyon jól esett. Bemelegedtem, pulzusom végre beállt a tervezett érték köré, és már élveztem a futást. Átmentünk egy hídon, utána az útvonal jóval unalmasabbá vált. Most erre volt szükségem, hogy végre csak magamra tudjak figyelni, a saját belső ritmusomhoz igazodjak. 14 km táblánál szinte csontra a 3:20 idő egyharmadánál mentem el. 15 km frissítőnél terv szerint benyomtam az első Powerbar gélt, és két pohár vizet is rá. 23:58 (157 átlagpulzus) lett ez a szakasz. (1:11:40)

15 - 20 km

Őszintén szólva, erre a részre nem nagyon emlékszem. Továbbiakban is Firenze belvárosától távol, széles utakon, jól futható, gyakorlatilag teljesen sík terepen vezetett az útvonal. A 20 km tábla előtt egy vasúti pályaudvar mellett futottunk, pénteken fölötte mentünk át a Marathon Expóra. 20 km-nél elfogyasztottam a második kis flakon Isostart, átfutottam a frissítőállomáson.23:26(156 átlagpulzus) alatt tettem meg ezt a részt. (1:35:06)

20 - 25 km

A frissítő után már nagyon vártam a félmaratoni kaput. Pont a Maraton Expó elé esett. 1:40:24, elég jónak tűnik. Már nagyon jó állapotban éreztem magam, sem fáradságot, sem éhséget-szomjúságot nem éreztem, gyomrom tökéletes. Időközben a frissítést is átgondoltam: van még két kis flakon a kulacsövben, a páromnál még kétszer 3dl. Ilyen időjárásban, ha ez így marad, nem kell egyetlen frissítőponton sem megállnom, hozott anyagból megoldható a második fele. A 25 km tábla előtt egy rövid, de hirtelen nagyot emelkedő híd jött. Visszavettem a tempóból, a ritmust tartva kis lépésekkel mentem fel. Ezután bevittem a második gélt, és megittam a harmadik kis flakon tartalmát. Feldobott, hogy a futótáskába benyúlva, véletlenszerűen pont a kedvenc fekete ribizli ízű gélt választottam ki. Kis öröm, de ebben a helyzetben sokat jelentett. Részidő 23:49 (157 átlagpulzus), továbbra is tartottam a tervezett időt. (1:58:55)

25 -30 km

Ismételten visszaértünk Firenze belvárosába. Itt már több ismerős utcával találkoztam, ahol előző két napon megfordultunk. Firenze több nevezetessége mellett vezetett el az útvonal. 28 km után ismét a Dóm térre jutottunk ki. Kis fejszámolás, pontosan a 3:20 idő kétharmadánál jártam. Továbbra is erősnek éreztem magam, tempóm nem csökkent, visszafogtam magam. 29 km-nél megkaptam nejemtől a 3decis flaskát, futás közben szűk egy kilométer alatt elszopogattam a tartalmát. Jó volt látni páromat.  A pulzusom már kissé emelkedett, de még jórészt aerob zónán belül voltam. 23:44 (159 átlagpulzus) alatt tettem meg ezt az etapot. A 30km részidőm 2:22:39, 5 másodperccel kevesebb, mint a Plus 30km-en. De mekkora különbség, mögöttem van majdnem 500km munka.  Már nagyban számoltam, még 58:10 időm van a 12,2 km-re. Nem tűnt könnyűnek a feladat. A nagyflakon Isostar után, természetesen, nem kellett megállnom a frissítőállomáson.

30 - 35 km

Ez a rész végig a Parco della Cascine-ben vezetett. Megkönyörült rajtunk a Jóisten, felhőket küldött a Nap elé. Féltem ettől résztől, ilyenkor szokott jönni a Fal. Azonban, ennek nyoma sem volt.  A 32km  táblához pontosan 2:32:00-kor értem, ekkor agyilag átállítottam magamat: most rajtoltam el egy 10 km versenyen. Innentől már így számoltam a kilométereket. Most kezdődik a tánc! Pulzusom már stabilan 160 fölött ragadt, de már nem foglalkoztam vele, a tempó tartását céloztam meg. 33 km-től már ismerős vidéken jártam, tegnap már futottam errefelé. Kiértünk ismét az Arno partjára, nemsokára jött a 35km frissítőállomást. Átrobogtam rajta, itt benyomtam a harmadik gélt és megittam az utolsó flaskát a kulcsövből. Most tűnt csak fel, hogy mennyire könnyű már a derekamon csüngő felszerelés. 23:42(163 átlagpulzus) vett igénybe ez a rész. (2:46:21) 

35 - 40 km

Amikor kiértünk a parkból, az Arno parton hirtelen szembe kapott a szél. Nem foglalkoztam vele, csak a tempóra figyeltem. Nemsokára ismét beértünk az épületek közé, javult a helyzet. Már egyenként számoltam vissza a kilométereket. 37km táblánál hangosan ordítottam: "Még egy szigetkör!". Senki nem értette mi bajom lehet a körülöttem lévők közül. Valamivel 38km tábla előtt léptem át a 3 órát. Még mindig a célidő határán futottam, de a már pulzusom túllépte a 170-et. Majd ismét kiértünk az Arno partjára, a Ponte Vecchio látványa feltüzelt. 39 km körül megkaptam feleségemtől az utolsó 3dl Isostart. Kissé lassítanom kellett, hogy ne nyeljek félre, sőt pár lépést gyalogoltam is. Agyilag ez volt egyetlen, pár másodpercig tartó holtpontom. Nagyon gyorsan megmagyaráztam magamnak, hogy "most vagy soha", ilyen lehetőségem, lehet, hogy soha nem lesz életemben, ezt 3 km-t minden körülmények között meg kell csinálom. Amikor befordultunk a hídnál a Dóm felé, már beszűkült a tudatom, csupán az előttem lévő futókat láttam, de többi dolog  már csak homályosan jutott el agyamhoz. Érdekes, hogy itt már nem láttam senkit sétálni, a cél felé vánszorogni. Ez itt a "Harcosok Klubja", aki eddig eljutott, már a 3:20-ért fog küzdeni. 23:55 (átlagpulzus 169) lett ez a szakasz. (3:10:17)

40 - 42,195 km

A 40km-es részidőm feldobott, hirtelen elszaladt velem a ló, nagyon megindultam. Amint láttam, hogy a pulzusom már 178 fölé kúszott, kissé visszavettem a tempóból, nehogy az utolsó kilométerre fogyjak el. Már percekben számoltam visszafelé a hátralévő időt. A 41. km-en elég szürrealisztikusként hatott: egyszer csak az útszélén ott ült  kerékpárján Mario Cipollini, a világhírű kerékpárversenyző! Az előttem futó srác, hangosan ordított: "Grande Cipollini!", nekem egy ciao-ra sem volt már erőm. A 41km táblához már kevéssel 3:15-ön belül értem, itt már tudtam, hogy benne leszek a célidőn. Hirtelen felmerült bennem, hogy innen kicsit lazítsak, de tudatilag annyira rá voltam állva az előttem lévőkre, hogy egyszerűen vittek magukkal. 42km-nél beértünk a Piazza de Santa Croce-re, az utolsó 200 méteren még sprinteltem egyet, és már bent is voltam a célban. Az órámon 3:20:07, megvan BQ!!! Annyiszor elképzeltem, milyen érzés lesz beérni a célba... Őszintén szólva, ugyan a célvonalon áthaladás hatalmas örömöt jelentett, de már másodperc múlva hirtelen rámtört a fáradtság. Kifutottam magamból az összes energiámat. Szinte gépiesen vettem át az érmet és befutócsomagot. Zárt rész elhagyása előtt még ettem egy kis szelet nutellás kenyeret.

Verseny után

Ahogy kiértem a nyílt részre, próbáltam nyújtani, de hirtelen begörcsölt a lábfejem. Egy spanyol futótárs kedves hozzátartozója visszafeszítette lábam, többször már nem fordult elő. Nejemmel az beszéltük meg, hogy az "Family Reunion" zónában találkozunk. De ilyet sehol nem találtam. Hál' Istennek, párom így is megtalált. Végre sikerült száraz meleg ruhába bújnom. Letelepedtünk egy járdaszigetre, így vártuk be a futótársunkat. Míg ücsörögtünk, hullámokban tört rám a boldogság, és mivel kezdett elmúlni a verseny okozta adrenalin hatása, a sarkamban lévő fájdalom is egyre nagyobb lett. Egyik pillanatban zokogtam a boldogságtól, a másik pillanatban szinte ordítottam a fájdalomtól.  Míg várakoztunk, alaposan tanulmányoztam az érmet, Galileo Galileit, egyik kedvenc fizikusomat tették rá a Galilei-év tiszteletére, 1609-ban mutatta be távcsövét. Az éhség is rámtört, elfogyasztottam az összes nálunk lévő élelmet.

Nemsokára megérkezett futótársunk, a szálláshoz vivő buszhoz csupán 500m megtételéhez volt szükség. Már annyira fájt a lábam, hogy nagy kínok között, feleségembe karolva, sántikálva küzdöttem le ezt a feladatot.

Másnap már sokkal jobb volt a helyzet, a hazavezetésben nem zavart semmi. A kompressziós zokni is nagyon jól bevált. A vádlimban egyáltalán nem lett izomláz, annál inkább a combomban. Szerda estére nagyjából már teljesen regenerálódtam.

Összefoglalás

3:20:07. Lefutottam hetedik sík, összességében 10. maratonomat. Több, mint 12 perccel megjavítottam egyéni legjobbamat, 19 perccel mentem jobbat, mint tavasszal Párizsban.  Megfutottam a Boston maraton kvalifikációs idejét, amit célként lebegett előlem a maratoni futásban. 3:20:07. Lehet, hogy futok valaha ennél jobbat, de azt hiszem, nem egy maratont, hanem életem futását, "A  Maraton"-t futottam le. Sikerült megtalálnom a maratonfutók Szent Grálját, a "negative split"-et, a gyorsabb második felet (1:40:24/1:39:43). Bár mindvégig másodpercre a célidő határán futottam, egy percre sem kerültem holtpontba sem fizikailag, sem mentálisan. Frissítés tökéletes sikerült, végig elkerült az éhség és szomjúság. A pulzussal is jól gazdálkodtam, a maraton teljes átlagpulzusa 160 (anaerob küszöböm 163). Az a fránya 7 másodperc?! Őszintén szólva, cseppet sem érdekel, ott maradt a rajtban és kész. Lehet, hogy jobban nézne ki egy 3:19:xx, de nekem 3:20:59-en belül kellett futnom.

Számokban

  Nettó idő a rajttól Részidő
Átlagpulzus Átlagtempó Átlagtempó a rajttól
5km
00:24:02 00:24:02 153 04:48 04:48
10 km 00:47:41 00:23:39 158 04:44 04:46
15 km 01:11:40 00:23:58 157 04:48 04:47
20 km 01:35:06 00:23:26 156 04:41 04:45
25 km 01:58:55 00:23:49 157 04:46 04:45
30 km 02:22:39 00:23:44 159 04:45 04:45
35 km 02:46:21 00:23:42 163 04:44 04:45
40 km 03:10:17 00:23:55 169 04:47 04:45
42,195km 03:20:07 00:09:50 175 04:29 04:45

 

 

 

 

 

 

  

Hogyan tovább?

Az első és legfontosabb dolog, hogy a sarkam sérülése meggyógyuljon. Addig nem is fogok futni, ameddig ez problémás lesz. 

Természetesen, fogok még maratont futni, remélhetőleg jó sokat. Tavasszal talán Bécsben, ősszel Budapesten, ha rendesen fel tudok rájuk készülni. Ha anyagilag sikerül megoldani, akkor benevezek a 2011-es Boston Maratonra.  De most már minden más lesz, elértem célomat.

A párizsi maraton után, amikor mintegy 400 km-ből 3:39-et futottam, egyik Futóbolond topiktársam azt írta, lehet, hogy több munkából sem tudnék lényegesen jobb időt elérni. Hál' Istennek, ezt sikerült megcáfolnom. Most azonban azt érzem, hogy elértem fizikai lehetőségeim határát. Egy hasonló mennyiségű felkészüléssel nagyon-de-nagyon szerencsés esetben maximum 1-2 percet tudnék lefaragni. Többhöz jelentősen át kellene alakítani testalkatomat, és olyan mennyiségű és minőségű edzésmunkát kellene elvégezni, amit munka, család, két kisgyermek mellett, negyvenévesen nem tudok felvállalni. A 10km/félmaratoni/maratoni PB-im átlagtempója is már pontosan hozza a nagykönyvben megírt +10 másodperces szabályt: 4:25/4:35/4:45. Úgyhogy ebben sem látok motivációt.

Tehát, a futással kapcsolatban nincs különösebb tervem, csupán jól érezni magamat, sérülésmentesen sportolni. Kézenfekvőnek adódna az ultrafutás, de ez egyáltalán nem vonz. Régebben mondtam is a feleségemnek, hogyha egy gyenge pillanatomban kimondanám azt a szót, hogy "ultra", azonnal üssön agyon. Más állóképességei sportban, azonban, még vannak terveim. Ha egyszer lesz elegendő időm a felkészülésre, akkor egy Ironman triatlontávot szeretnék teljesíteni. Szintén szeretném megvalósítani gyermekkori álmom: eljutni a Vasaloppet-re.

Köszönetnyilvánítás

Először is szeretném megköszönni családomnak, főképpen feleségemnek, hogy mindig mellettem állt és támogatott, hogy el tudjam érni célomat. Köszönöm gyerekeimnek, akik a legnagyobb motivációt jelentették nekem. Van egy kis titkom, ha versenyre megyek, mindig megígérem nekik, hogy hozok haza nekik egy szép érmet. Így esélye sincsen a feladás gondolatának, mégha nagyon meg is zuhannék.

Nagy köszönet jár  a teljes Indexes Futóbolond társaságnak! Mind az írásokból, mind a személyes találkozásokból, hihetetlenül sokat tanultam e szép sport szakmai, mentális és nem utolsó sorban érzelmi vonatkozásiról, személyes példákból pedig hatalmas erőt meríthettem.

 

 

9 komment

Címkék: futás 2009 maraton marathon boston firenze qualification


A bejegyzés trackback címe:

https://road2boston.blog.hu/api/trackback/id/tr311566469

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Eszk 2009.12.08. 13:27:42

Szia József!!

nagyon jó kis beszámoló, meg persze még jobb teljesítmény!!!
Gratulálok!!

Remélem, gyorsan rendbe jön a lábad, s találkozunk jövőre a Bükki Hegyin!

Üdv,

Eszk

helemburgis 2009.12.09. 10:09:43

Remek beszamolo, nagy-nagy gratula a kvalifikaciohoz! :)

szasza75 · http://szasz-a.blog.hu 2009.12.09. 20:07:14

Nagyon jó! Csak összejött! ez az egyenletességmeg... Azért azt tudod, hogy ilyen egyenletesen kevesen tudnak futni... ez külön elképesztő..

Jozsef · http://road2boston.blog.hu 2009.12.10. 14:32:34

@szasza75: Azért az egyenletességhez volt technikai segítségem.
A primer segítség a footpod. Előtte nagyon pontosan be volt kalibrálva, A siófoki Balaton félmaratonon, 21,125km-t mért, a belső szigetkörre rendszeresen 4,99km-t. Sajnos, azonban, a pakolás közben kissé elmozdulhatott a cipőn. Így futás közben kissé csalt, a valódi 4:45 körüli tempó helyett 4:50 körülit mutatott. De kis fejszámolással erre azért rá lehetett jönni. Utána már csak ezt a tempót kellett tartani.
A szekunder segítség a saját pulzuszónák ismerete. Még 2007 nyarán csináltattam egy futópados tesztet, vérvétellel miegymás. Így 1-2 ütés pontossággal tudom mi az a pulzus, amin még jellemzően aerob üzemmódban működök, de mondjuk 3 ütéssel feljebb már az anaerob hatások már igencsak bejátszanak.

BGy · http://babosi.blog.hu 2009.12.10. 19:56:36

Gratulálok! A maratonhoz is és a beszámolóhoz is. Nagy élvezettel olvastam. Gebre is egyforma félmaratonokat tol a maratoni távon. :))
Bécsben én is ott leszek, egyelőre féltávon.

mata68 2009.12.11. 10:46:56

Gratulálok az eredményhez és a beszámolóhoz is, mindkettő nagyon szép munka.

Hasonló sérüléssel küszködök, mint te kb. szeptember óta. Először egy augusztusi verseny után éreztem, hogy a talpam a boka alatt egy kb. húszforint nagyságú területen fájt. Mivel ekkor avattam fel az új Asics futócipőmet én sem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, valamint verseny után néhány nappal a fájdalom elmúlt és a lassú futásoknál nem is jelentkezett újra. Most havonta van egy 10 km-es versenysorozat amin résztveszek, a fájdalom ekkor ismét jelentkezik. Most japán tapasszal próbálkozunk ( a feleségem gyógytornász). Szerinte az a lényeg, hogy a tapasszal kiemeljük a sérült részt, így nem irritálja az idegeket. Már érzem a javulást :-) Érdemes rákeresni a neten, mi a Nawa Kft-től szerezzük be (nemvagyunk tulajdonosok, forgalmazók :-) Bocs, hogy hosszú voltam. További kellemes futásokat.

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.03.24. 15:05:58

Remek beszámoló! Első maratonomra készülök, ennek kapcsán találtam rá. Teljes beleéléssel olvastam minden mondatot. Biztos, hogy a saját versenyemen is eszembe fog jutni sok minden az itt leírtakból.

Jozsef · http://road2boston.blog.hu 2011.03.24. 16:33:35

@azilinha: Köszi! Szurkolok neked a távolból! Ha jól emlékszem, Debrecenben fogsz futni, ugye?!
süti beállítások módosítása