Hát, eddig ez a hónap nem az én hónapom. A múlt hét közepétől ismét elkapott a köhögés, és nagyon leamortizált. Így a hétvégi futás is elmaradt. Helyette megnéztem a Párizs Maraton közvetítését. Nagyon furcsa volt így kívülről látni, hogy hol futottam tavaly. Kicsit irigyeltem is - meg nem is a futókat. Az időjárás nem volt valami ideális, elég meleg lehetett, kb. olyan, mint Berlinben. De az egész hangulat nagyon hiányzott.
Érdekes, hogy sok futó nem szeret "nagy" maratonon indulni, mert zavarja őket a nagy tömeg. Én imádom! A sok ember, a nagy felhajtás, a jó szervezés sokkal inkább inspirál. Sőt, futni is könnyebb, mert mindig talál az ember olyan futót, akire tapadhat. Jó érzés, hogy több ezer ember fut velem egy tempóban. Tavaly ősszel a két héttel eltolt Budapest Maratonon kint voltunk a családdal szurkolni, nagyon rossz volt látni, hogy sok maratonistának légüres térben kellett futnia, akár a gyorsabb, akár a lassabb szekcióba tartozott. Azt, hiszem első maratont biztosan könnyebb egy nagy maratonon teljesíteni.
A másik dolog, ami a "nagy" maratonokon szeretek, hogy már a nevezéskor meg kell adni, hogy milyen időt szeretnél futni, és akkor abba a szektorba kapsz helyet. Bár, itt is szoktak valamenyire hazudni, mondjuk 3:30-asok a 3:15-höz neveznek, de ez annyira nem nagy baj. Ellenben Budapesten a négyórás futók simán bepofátlankodnak akár a 3 órások elé is. Az első két kilométer azzal telik, hogy a jóval lassabb embereket kerülgetem.
Ma Boston!
Egy vagy két év múlva ott szeretnék lenni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.