Út Bostonba

Az előzmények nem voltak túl rózsásak. Egész áprilisban mindössze 90 km futottam, abból is április 1-én 30-at, április 9-től 29-ig egy métert sem edzettem. Múlt héten hétfőn - mivel be kellett mennem dolgozni- futva mentem át és vissza. Pénteken futottam 13 km-t, egyrészt, hogy bekalibráljam a footpodomat, másrészt mégsem teljesen mozgás nélkül induljak el vasárnap. Sajnos, a Velencei-tókerülésen összeszedett sérülés sem gyógyult meg, így péntek-szombat jég+Voltaren krém kombóval próbáltam magam kikúrálni.

Vasárnap reggel busszal mentem ki a Normafához, szerencsém volt, hogy sikerült ülőhelyet találnom, mert a később jövőknek igen kellemetlen lehetett végigállni az utat a tumultusban. Rövid beszélgetés DieM-mel és SC-vel, öltözködés után óvatosan elkezdtem melegíteni, nagyon éreztem még a húzódást a bal lábamban. Legvégül jó sok Bengayt masszíroztam bele, ez valamennyire segített.

Az előzmények miatt nagy elvárásaim nem voltak ezzel a versennyel. Elterveztem, hogy a rajt után 5 percesekben kezdem a futást, ez így is sikerült, az első 3 km idői: 4:57/4:53/4:42 (14:32). Nagyon élveztem, hogy Polar végre jól mutatja pillanatnyi sebességemet.

A következő 3 km első kilométere már egy jó emelkedőt tartalmazott , utána elkezdődött a száguldás lefelé: 5:00/4:18/4:19 (13:37). Az első frissítőállomáson átszáguldottam, mivel nem éreztem magam szomjasnak, edzéseken is csak 10km után kezdek inni, ez egy kisebb hiba volt.

A következő 2 kilométeren még jól ment a lefelé futás, a gyors tempó mellett a pulzusom is szépen ment lefelé. A 9. kilométernél volt a leghúzósabb emelkedő. Sajnos, itt nemcsak, hogy a hiányos felkészülés miatt egekbe szökött a pulzusom, hanem már nagyom szomjasnak éreztem magam. A párás levegőn jelentősen izzadtam. Így itt már bele is kellett sétálni a futásba, és ki kellett facsarni a fejpántomat. Időim: 4:26/4:12/7:10 (15:46).

A következő kili már jobb volt, épp a 10km tábla előtt volt a következő frissítőállomást, itt két pohár vizet mindjárt betoltam. Utána kezdtem egy kicsit jobban lenni, ami az időmön is már meglátszott, a 12. km már ismét lejtő volt, így egy kicsit javítottam az eredményen. Részidők:5:51/5:04/4:28 (15:23).

A következő 3 km eleje kellemes lefelé volt továbbra is, majd a 13km tábla után jött a fordító innen most már jó sokáig felvelé ment az út. 14km előtt ismét alaposan frissítettem, 15. kmben pedig kezdtem ismét megzuhanni, a pulzus már régen meghaladta a 170-et. Idő:4:37/5:20/6:07 (16:04).

16. kmnél már nagyon vártam a végét. Tavalyról nem emlékeztem pontosan, hogy a 17-ig, vagy 19-ig kell felfelé menni. Miután FUTURE-től azt az infót kaptam, hogy 17-ig, hozzá kezdtem a lehetőségeken belül tolni fölfelé. A pulzus már régen elhagyta a 175-öt, stabilan 178 körül ingadozott. A 17-es tábla után továbbra is emelkedett az út, rendesen be is pánikoltam, hogy mégiscsak 19-re emlékeztem jól, de jött egy frissítőállomás és szépen elindult az út lefelé. Idők: 5:39/5:16/5:31 (16:26).

Az utolsó 3 km már eléggé kivoltam, így hiába jött nagyrészben lefelé annyira magas volt a pulzusom, hogy már lefelé futástól sem ment le.  4:43/4:58/4:59 (14:40) és az utolsó nyúlfarknyi rész 0:23-ra sikerült.

Végülis a sokkal jobban sikerült a futás, mint ahogyan számítottam 1:46:53 lett végül 168 átlagpulzussal, 325m szinttel (az órám szerint). Tavalyhoz képest ez így is 8 perces javítás. Ráadásul ez második legjobb igazi félmaratoni versenyeredményem, igaz, ettől sík maratonon mindig jobbat futottam  az első felén. Ami a legjobb, valószínűleg a gyors futástól az egyik fájdalmas gócpont megszűnt, helyette jó kis izomláz költözött a combomba és a fenekembe. Két saját rekordot is megdöntöttem: egyik lejtőn a pillanatnyi tempóm 3:33 volt, a pulzusom pedig eddig soha nem érte el a 180-at.