Brutális hétvégén vagyok túl. Pénteken reggel 8-től este 9-ig dolgoztam. Szombaton reggel 8-tól 1/2 3-ig szintén meló. Amikor hazaértem, már agyilag és fizikailag padlón voltam. Könnyű ebéd után ledőltem egy kicsit pihenni, félóra múlva már azon spekuláltam, hogy mégiscsak ki kellene menni egy hosszút futni, másnap, vasárnap, úgy sem lesz időm rá.
Ebben erősen motivált, hogy megvettem új cipőmet, Nike Pegasus 2007 modellt. A boltban nem volt egy szerelem első látásra, az biztos.
Az első Pegasusom még a 2005 modell volt, amikor felvettem, nagy öröm volt, hogy nem fájt benne semmim. A második volt az eddigi kedvencem, szintén 2005 modell, szép naracs-szürke kombináció, és mikor felvettem már az első futásnál tökéletesen illeszkedett a lábamra. A harmadik és negyedik Pegasusom már a 2006 modellek közé tartozott. Jó-jó volt, de valahogy hiányzott a 2005-os kényelme. Az achilleszem mindig feszült bennük és emiatt futás után fájt is, ellenben soha nem törték fel a talpamat és nem lilult benne a körmöm.
Szóval, a találkozás a 2007-es modellel nem indult valami jól, először is nem tetszett a színe, a világos cipők eddig jobban bejöttek, ez pedig sötétkék, másrészt a cipőfűzője is rövidnek és túlságosan nylonszerűnek tűnt. De hát gyűltek az előzőben a kilométerek, a térdem is már fájni kezdett, így nem volt más választás, meg kellett venni.
Szombaton erőt vettem magamon, felvettem az új cipőmet és 5 óra tájban kimentem egy 30km-re. Amikor elindultam benne, fantasztikusan más érzés  volt, mint az előző cipő. Tökéletes illeszkedés, olyan mint ha lábamra öntötték volna, az achillesz fájdalomnak nyoma sincs. Egy szóval szerelem első futólépésre.
Mivel éreztem, hogy fizikalag nem vagyok topon, nem is foglalkoztam az idővel, szép egyenletes 30 perc körüli szigetköre álltam be, a pulzusnál arra figyeltem, hogy végig 150 alatt maradjon. Érdekes, hogy most pulzusom első két körben volt magasabb (146-148) és később szépen visszament a szokásos 143-145 tartományba. Menetközben éhes sem voltam nagyon, csupán egy Decathlon gélt nyomtam be a 3. kör után. Az utolsó körben már nagyon sötétedett, ilyenkor kicsit esik a tempóm, mert jobban oda kell figyelni, hogy hová lépek. Végül 5 szigetkör 2:33+oda-vissza hazáig 2:55 lett a 30km időm, hozzá 146 átlagpulzus.
Este nyolc körül értem haza, megittam fél liter Isostart, majd átöltözés, készülődés, mert 9-kor rajt a K&H éjszakai futáson. 1/2 9 tájba indultam el otthonról, hogy átfussak bemelegítésként a Roosevelt térre, először nehezen indultak lábaim. A rajt előtt megkerestem az ismerősöket, többen voltak, akik ma hosszút futottak. A rajtban szép nyugodtan a hátsó sorokból indultunk el. Szeretem ezt a versenyt, mert nem csak a futásról szól.
A rajt után az első km csupán a kerülgetésekre ment el, a második km-ben ott van az emelkedő, amikor a  legváratlanabb helyzetben kezd  el gyalogolni az előtted futó.  Így az első két kilométer 5:37, 4:59-re sikerült. A második km végére már szétszakadozott a mezőny, már lehetett futni, innen szép egyenletes 4:15 körüli tempóval mentem el célig. A vége 29:43, másfél perccel jobb, mint a tavalyi. Rövid beszélgetés után levezetésként hazafutottam. A nap végére 40km gyűlt az új cipőbe.