HTML

2013.11.28. 16:33 Jozsef

30. Firenze maraton - 2013. november 24.

Felkészülés

Még januárban kezdtem tervezni, hogy hol legyen az őszi maraton. Mindjárt feltűnt, hogy most lesz a 30. Firenze maraton és ráadásul a születésnapomon, így nem is volt kérdés, hová legyen a nevezés. Ráadásul, itt futottam PB-met, és érdekelt az új pálya. Már január végén be is neveztem.

Tavasszal egy hónapos felkészülés után futottam Milánóban 03:29-et, utána pihenés, majd májusban Borvidék Félmaraton Szekszárdon. Itt jól lesérültem, 18km-nél egy kátyúba léptem, kiment a jobb bokám. Én hülye, még be is fejeztem a versenyt, a maradék 5 km-t bicegve, néha futást imitálva tettem meg. Ennek meg is lett a böjtje. Nagyon lassan gyógyult a bokám, még július elején is néha fájt, nem is futottam két hónapig. Utána óvatosan kezdtem a futásnak, ebben segített, hogy heti kétszer párommal mentem le a szigetre 2p futás-1p gyaloglásos körre. Augusztus elején a családi nyaralás alatt párszor elmentem futni, 7-11km futásokkal felfedeztem Murter sziget rejtett szépségeit. Hál' Istennek, a bokám teljesen rendbe jött.

Mikor hazajöttünk tudatosult bennem, hogy ideje elkezdeni készülni a maratonra, és eldöntöttem, hogy itt az ideje egy új PB-nek, a születésnapom a legjobb alkalom egy 03:1x időre. Éreztem, megvan a motiváció, megvan a tudás, hogy ezt megcsináljam.

A három hónap rendszeres edzés nélküli élet azonban meg látszott rajtam, 87 kg volt a súlyom, és az állóképességem is leépült. Ezért ez első és legfontosabb célom, az állóképességem visszaépítése volt, ehhez a jól bevált heti 4 futás, alacsonyom pulzussal (max. 140) csináltam. Augusztusba minden tervezett edzést megcsináltam, végére már 19kmt is futottam. Heti 45km-ből indultam, a harmadik hét már 60km futásból állt, a tempó is igen lassú volt, 32-34 perces szigetkörökből álltak futásaim. Augusztusban összesen 180 km futottam, ebből 155km tartozott a felkészülésbe.

Szeptemberben elejére nem sokat ment le a súlyom, 85-86 kilóra. Ekkor egy drasztikus lépésre határoztam el magam, jelentősen változtattam a táplálkozásomon. Ez volt a legjobb döntésem, és a legnagyobb tanulság ebben a maratoni felkészülésben, hogy mennyit számít a helyes táplálkozás az eredményben. Reggelinél az eddigi szendvics (zsömle, vaj, felvágott, sajt) alapról áttértem a cukrozatlan müzli, tejjel, banánra. Ebédből próbáltam száműzni az olajban sütött dolgokat, rostonsült csirkemell, félig barnarizs, félig saláta lett a tipikus ebédem. Kávéfogyasztásomat napi egyre redukáltam. Napközbeni nassolás eddig sem volt rám jellemző, így ezen nem kellett változtatni. Vacsorában már nem voltam ennyire drasztikus a változás, azt ettem, amit a család, de arra figyeltem, hogy nem zabáljam magam tele estére. Van egy olyan érzés, amikor nem maradsz éhes, de nincs meg a teltség érzése, ezt kerestem. Alkoholos italok közül egyedül a sör, amit igazán kedvelek, de erről is lemondtam. Emellett napközben igyekeztem minél több vizet meginni.

Szeptemberre az volt kitűzve, hogy a 25km hosszúfutások stabilan menjenek. Ez az jelenti, hogy 140 pulzus mellett, ne lassuljak jelentősen, közel egyforma szigetköröket fussak. Szeptember elején 01:41-t futottam a Nike félmaratonon, ez volt az egyetlen gyorsabb futásom ebben a hónapban, az utána való héten kezdtem el a 25km hosszúfutásokat. Éreztem a fejlődést 30-31p szigetkörök a hónap végére 28-29p-re mentek le, a súlyom pedig 81-82 kilóra csökkent. Nagyon jól éreztem magam, könnyűnek, és jól mentek az edzések. Lassan megdöntöttem az összes alacsony pulzusos rekordomat. Egész hónapban csak egyetlen tervezett edzés maradt el, az is az esős időjárás miatt. Szeptember már mindkét gyereknek elkezdődött az iskola és az edzések, hétközben nem volt egyszerű, este fél 8- 8 körül jutottam ki a szigetre, általában ilyenkor utoljára ebédkor ettem, de meglepő módon ez nem befolyásolta rövidebb 9-14km-s edzéseket. 263km jött össze szeptember hónapban.

Októberre a 30-35 km futások voltak betervezve. Éreztem a fejlődést, a hónap végére immáron 26-27p tartományba kerültek a szigetkörök 140-e pulzus mellett. Októberben közepén "menetből" a Sparon 30km futottam a 02:30-t. Azonban, érdekes dolgot tapasztaltam, egyszerűen nem tudtam a versenypulzusra, 156 körülire felvinni a pulzust. Lőrincz Olival konzultáltam, ő azt mondta, hogy fáradt vagyok, de én nem éreztem a fáradtságot, abban az értelembe, ahogy ezt eddig megtapasztaltam. Egyébként, visszatekintve nagyon is igaza volt. Úgy voltam vele, hogy megcsinálom még azt a két keményebb hetet, aztán jön a három hetes visszavétel, ha fáradt is vagyok, majd ezalatt kipihenem. Októberben minden edzésemet megcsináltam, illetve egyet csak félig, de erről mindjárt külön írok, és 342km lett az összes edzéstáv, Polar Running Index 62-63 volt a futásoknál. Most már nem csak titkon reménykedtem a 3:20-belüli eredményen, hanem már 3:15 belülit céloztam meg. Súlyom pedig stabilam 78-79kg körülire csökkent. Lassan 8 éve nem voltam 80 kiló alatt.

Október 31-én, csütörtökön este kimentem egy 14km futásra szigetre, nagyon jól ment,az első kör vége 26:35, kör végén nyomom a részidőt, nézem az órát, és hopp, ráléptem egy öklömnyi kőre (azóta rájöttem, hogy a margit-hídi felhajtó oldalfalát építik át, és onnan gurulnak rá a törmelék kődarabok a futópályára). Bal bokám teljesen kifordult, éreztem, hogy bár nem szakadt, de ismét itt a bokaficam. Mikor tudatosult bennem, mi történt, nagyon elkeseredtem, még egy-két könnycsepp is kicsordult szememből. Valahogy hazajutottam, azonnal jeget és sínt raktam rá.

Másnap otthon feküdtem, de november 2-tól be kellett mennem dolgozni, sínnel a lábamon jártam, pihentetni, felpolcolni nem volt lehetséges. Hétfőre már teljesen lemondtam arról, hogy futni fogok, általában 6 hét az ilyen bokaficam teljes gyógyulása. Mivel a szállás ki volt fizetve, a gyerekekkel megbeszéltük, hogy így menjünk-e vagy nem, a család arra szavazott, hogy így is menjünk, legfeljebb várost nézünk. Oli javaslatára kipróbáltam a Flexagil krémet. Fexagil, bokagumi és sín, szinte egész nap a lábamon volt. Természetesen, így a mozgás is teljesen kiesett, két hétig volt a sín a lábamon. Addigra visszament a duzzanat és a gyaloglás sem járt már fájdalommal. Időközben párszor az iskolában összefutottam Olival, tartotta bennem a lelket, hogy futni fogok, amit szintén nehezen hittem el. November 14-én levettem a sínt, utána már csak a bokagumi maradt. 15-én pénteken kimentem egy szigetkörre, a jó hír az volt, hogy tudtam futni, a rossz pedig, hogy végére már éreztem a bokámat, közepesen rossz, 30 perces lett a szigetkör. Még vasárnap, egy héttel a maraton előtt, kimentem két szigetkörre, az már valamivel jobban sikerült, és a bokám sem fájdult meg a végére. Ekkor már döntöttem, futni fogok! Otthon már többet nem futottam.

Sajnos, tempófutások a végére elmaradtak a felkészülésből, és a rápihenés is több lett a kelleténél. Úgy terveztem, hogy ha végig tudom futni, akkor 3:40-en belül meglesz a maraton.


Maraton előtt

Csütörtökön utaztunk ki autóval Firenzébe, gyerekekkel többször megálltunk, és ráadásul a Bologna-Firenze közötti hegyekben elkapott egy nagy esőzés, így bő 11 óra alatt értünk ki. Főleg idegileg, de fizikailag is megterhelő volt az út, folyamatosan hol esett, hol nem. Péntekre elég jó idő lett, reggel a Cascine parkban futottam félórát, aztán elugrottunk Pisában megnézni a ferde tornyot, majd Marina Di Pisa - Livorno- Firenze útvonalon jöttünk vissza. Pénteken este megint megjött az eső, szombaton reggel ismét lementem egy félórás átmozgatásra a közeli Cascine parkban. Nagyon figyeltem, hogy hová lépjek. . Mivel szemerkélt az eső, úgy döntöttünk, hogy először a Dómot, majd Dávid szobrot, és csak utána mentünk ki a marathon expora. Ez nem volt egy túl jó ötlet, hatalmas tömeg volt, a kiállítókhoz, árusítókhoz alig lehetett odaférni, így felvettem a rajtszámot és a rajtcsomagot és szinte menekültem ki a kiállítási csarnokból. Utána még elugrottunk a közeli Fiorentina stadionhoz, és csapat boltjába. A stadionnal szemben egy kis étteremben ebédeltünk, itt minden a Fiorentináról szólt.

Maraton

Vasárnapra csodálatosan szép idő alakult. Nagyjából nyolc után értem ki a rajthelyre, félóra alatt elintéztem minden rajt előtti dolgot, és háromnegyed kilenc környékén megpróbáltam beállni a rajtszámom szerinti kék zónába. Régebben a zónában volt tömegnyomor, most meg a bejutáskor. Egy normális méretű járdán kellett volna 8000 embernek eljutnia a saját zónájába. Olyan tumultus alakult ki, hogy halálfélelmem volt, nehogy valami történjen a tömegben. Nagy nehezen elértem a kapumat, innen már sínem volt minden. Csodálatos ez maraton, de sajnos, a rajt továbbra is szervezés leggyengébb pontja.

9:20 körül elrajtoltunk, kb. két perc alatt elértem a célkaput, de utána még továbbra is lassan lehetett haladni. Ráadásul, egy Asics kaput raktak be a rajt után kb. 200 méterre, annyira összeszűkült az út, hogy majdnem meg kellett állnunk. 3 km-ig lassú volt a tempó, 15:22 volt részidőm. Innentől kicsit már oszlott a tömeg, így 4:45 tempóra gyorsultam, és ezt már kényelmesen tartani tudtam. Az első frissítést kulacsövből izoitallal oldottam meg, így sok embert megelőztem, 5 km-es részidőm 24:55 lett.

Ezután 10 kilométert a Cascine parkban keringtünk. Nagyon kellemesen hűvös volt a fák alatt. 7km-nél várt a családom, jó volt látni őket. Leelőztem egy olasz srácot, akinek a 39. születésnapja volt, kölcsönösen felköszöntöttük egymást. 10km táblánál értem utol a 03:30 iramfutókat, de nem maradtam velük, mentem tovább. Jól éreztem magam, könnyen ment a 4:40-4:50 közötti tempó. A második 5km 24:08 lett. Ismét kulcsövből frissítettem.

13 km táján egy hódmezővásárhelyi sráccal beszélgettem egy kicsit, és nyomtam tovább, majd egy újabb magyar sráccal pacsiztam le, a harmadik 5km-t telibe 24:00 alatt tettem meg.

15 km után megettem az első gélt. Átmentünk az Arno másik oldalára, itt nagyon sok szurkoló volt, de az utcák egyre szűkebbek, és nagy macskakővel borítottak, nagyon óvatosan léptem, nehogy valami baj legyen a lábammal. A Ponte Vecchio környéken nagyon jó volt a hangulat, két oldalt állt a tömeg, és közötte futottunk el, tiszta Tour de France érzés. A negyedik 5kmt 24:18 futottam.

20km után kulacsövből frissítettem, majd visszamentünk az Arno felett. A félmaratoni kapun 1:42:27-tel mentem át. Figyeltem, milyen állapotban vagyok, jól éreztem magam, éreztem megy még ez a tempó. A félmaratoni kapun fejben új versenyt kezdtem, kitűztem magamnak, hogy minél tovább tartsam az öt percen belüli tempó. Jól ment a 4:45-4:50 körüli tempó, az ötödik 5km-es etap 24:01 lett.

25km-nél ismét géllel akartam frissíteni, de sajnos, valahol kieshetett a kulacsövből. Ezért a frissítőpontot bekaptam némi banánt és vizet. Amikor elhagytam a 26. km táblát, éreztem, hogy a gyomron elkezd rendetlenkedni. Nagyon hasznos az izoital, meg a gél, de három hétig nem volt a gyomron hozzászoktatva. Ekkor a marathon expó környékén futottunk, nagyon vártam már, mikor kerül elő egy mobil wc. De nem akart elő kerülni, szerencsére, útba esett egy parkos rész és megoldottam a dolgot. Mikor előjöttem a bokorból, konstatáltam, hogy a 3:30 iramfutók ismét előttem vannak, 120-150m volt a távolság. A 28km részidőből kiderült, hogy kb. 2:20-ba került ez a kis affér. Továbbra is jól éreztem magam, kitűztem magamnak célként, hogy felfussak az iramfutókra, és utána tartsam velük a tempót. A hatodik 5km a közjátékkal együtt 26:29-t tett ki.

30km után ismét kulcsövből frissítettem, és már karnyújtásnyira voltam az iramfutóktól, 31km teljesen utolértem őket. Ezután már velük mentem. Lassan visszakerültünk a régi városközpontba, kissé már emelkedett a pulzusom, de tempót próbáltam tartani. 24:37 lett a hetedik 5km.

35km után a Dómnál várt a családom, mivel már kiürült a kulacsöv, itt beadtak fél liter izoital. Már szomjas voltam, meg is ittam az összeset, de ehhez lassítanom kellett. Az iramfutók ismét eltávolodtak tőlem 50-80 méterre, megvolt az újabb cél: befogni őket. A 38km táblánál beértem őket, ekkor már láttam az órámon, hogy innen már megvan 03:30-as idő. Fejben össze kellett szedni magamat, nehogy kiengedjek, eszembe jutottak Wilson Kipsang szavai, pulzusom már bőven 160 fölött volt, dübörgött bennem az adrenalin, innen már nincs sok hátra. 39km-nél mentünk át a Ponte Vecchion. Mivel összeszűkült az út az iramfutók 20-30méterrel megint megleptek. A nyolcadik 5kmt 24:32 tettem meg.

40km után ittam pár korty vizet, és folytattam a tempót, de gyorsítani már nem tudtam. Az iramfutók kb. 40 méterrel mentek előttem, folyamatosan közelítettem hozzájuk. Nemsokára a starthoz érkeztünk, innen már csak az Arno partján kell egy kicsit futni, aztán jön a cél. Kicsit rövidebb szakaszra emlékeztem, vártam-vártam, mikor fordulunk már be a Piazza Santa Croce-re. Az utolsó kétszáz métert már lazán, integetve tettem meg. Itt a cél: 03:27:42!

Maraton után


Nagyon boldog voltam, örültem, hogy nem lett semmi bajom,. Három héttel ezelőtt még járni is alig bírtam, és még az eredmény is egész elfogadható. Tizenegy városi maratonom közül ráadásul ez volt mára harmadik 03:30-on belüli futásom, mind Olaszországban. A két félmaraton 1:42:27/1:45:15 ideje alapján  egyébként sem lehetne elrontott maratonnak nevezni, ha másodikból közjátékot leszámítjuk, akkor kb. két egyforma félmaratont futottam volna. Majd legközelebb összejön a PB.

A célba érkezés után kb. háromnegyed óra alatt összeszedtem a csomagokat, és immár családommal mentünk haza a szállásra.

Másnap, hétfőn visszaautóztunk Magyarországra, Zala megyétől fújó erős szél kivételével, nagyjából zökkenőmentesen. Közben minden országban legalább háromszor meghallgattuk a rádióban a Wake me up-ot, így kineveztük az utazás hivatalos dalának.

Szólj hozzá!


2013.04.16. 11:25 Jozsef

Gyász

A Runner's World szerint a Boston maraton a maratonfutás Superbowlja. 2011-ben, két évvel ezelőtt április harmadik hétfőjén, mikor befordultam a Boylston Streetre az utolsó pár száz méterre, úgy éreztem magam, mint mikor egy focista a Camp Nou gyepére lép.  Fantasztikus érzés volt. Folyamatosan  "Köszönöm", "Thank you, Boston", "Thank you, Massachusetts" kiabáltam a nézőknek, akik visszaintegettek, buzdítottak.  Örömkönnyel volt tele a szemem, hogy egy álmom vált valóra. Olvastam valahol, hogy kevés helyen lehet annyi boldog arcot látni, mint egy maraton céljában.

Tegnap este óta ismét könnyes a szemem, de ezúttal a gyász miatt. Mikor a CNN-en láttam a robbantás videóját, tudtam, hogy nagy a baj. Ezen a részen a nézők többméteres tömött sorokban állnak, szeretteiket, barátaikat szeretnénk célba érkezni látni, fotót, videót készíteni. És ott áll a sok-sok gyermek, akik számára édesanyjuk, édesapjuk a legnagyobb hős a Világon abban a pillanatban. Egy héttel ezelőtt Milánóban ugyanígy várt családom. Aztán jön két robbanás, és mindennek vége. A legboldogabb helyből rémálom lesz, és valami végleg elveszett.

Az utcai (maraton)futás legnagyobb erénye, hogy bárki résztvevőjévé válhat, akár futóként, akár nézőként. Ez nem egy stadion, ahol beléptetést, csomagellenőrzést lehet bevezetni. A bostoni rendőrfőnök nagyon pontosan megfogalmazta, hogy szinte lehetetlen kiszűrni a rosszakarókat, hiszen nagy a tömeg, mindenki hátizsákot, csomagot cipel. Ezután minden versenyszervezőnek megoldást kell  találnia a biztonságra, de a versenyek hangulatára ez ki fog hatni, az biztos.

Ma, azonban, egész nap nem tudok másra gondolni, minthogy őszintén együtt érzek azokkal, akik elvesztették családtagjukat, gyermeküket, vagy akik egész életükre megsérültek. 

Szólj hozzá!

Címkék: gyász terror maraton marathon boston robbantás 2013


2012.12.11. 12:29 Jozsef

31. Frankfurt Maraton - 2012.10.28.

A felkészülésem elég gyérre sikeredett: aug:75km (1db 18km), szept: 103km (2db 20 körüli futás, ebből egy a Nike), október: 179km (1 db 30km a Sparon, 1db 25km, 3 db 19km). Ez a felkészülés  sok reménynél nem kecsegtetett, ráadásul  a testsúlyom a 80 helyett 85kg felett ragadt. De ez nem kifogásként írom, hanem most ezek voltak az adottságok.

Szombaton ritka randa idő volt Frankfurtban, havas eső, eső pár fok,  így a reggeli futást kihagytam, felvettük a rajtszámot az expon, és várost néztünk, a végére szétfagytunk. A tésztapartira még visszamentünk, nem volt rossz, de jó sem.

Vasárnapra kitisztult az idő, sütött a nap, ellenben reggel már mínuszt mutatott a hőmérő. A 10 órai rajtra már 2C-ra felmelegedett a levegő. Eredetileg, rövidnadrágban akartam futni, de hál'Istennek, szerencsésen otthon hagytam, így maradt a hosszúnadrág, hosszú ujjú felsővel. A rajt után kb. 9. km-ig Frankfurt üzleti negyedében kavarogtunk, mivel a szél szintén kavargott, beálltam a 3:30 iramfutó mögötti tömegbe. Itt még elég nagy volt a tömeg, alig fértünk el az utcán. Mivel hol sütött a nap, hol árnyék, hol szél, hol szélcsend, 5perces tempótól elkezdtem izzadni rendesen, de a nagy tömegben az orrfújás, a sapka kicsavarása reménytelen mutatvány lett volna, az izzadság a szemembe folyt.

A pálya alapvetően sík, de 10km előtt jött közepes emelkedő, amit egy meredek lejtő követett, csak vitt a lábam, és mindjárt 4 perces tempót mutatott az óra. 13 km után át mentünk egy hídon a Majna másik oldalára, itt tudtam kicsavarni a sapkát. 15km után megkaptam páromtól az első gélt, kicsit lemaradtam a 3:30 futótól. Ezen a részen inkább már lakónegyedben futottunk, sok zöld területtel. Ennek örömére 17 km előtt egy kb két perces bokrozást is beiktattam, de ez nem volt időveszteség, mert később legalább ennyit hozhatott is :) 18-tól kezdett oszlani a tömeg, innem már kényelmesen lehetett futni. Sok helyen kiültek a helyi lakosok szurkolni, volt, aki még goffrit is sütött a futóknak.  20 km-től már gélt is adtak 5km-ént a frissítő állomáson (de ezt még akkor nem tudhattam), egyet beraktam a nadrágomba, hogy majd 25-nél megeszem. A frissítés végig jó volt, egyedül a műanyag pohár okozott problémát, nem lehet betörni a száját, mert azonnal szétesett. A félmaratonhoz 1:46:54-re értem.

24 és 25km egy hosszú hídon mentünk vissza a Majnán, az erősen fújó szélben konkrétan szétfagytam. Nagyjából, arra számoltam, hogy 25km-ig fogon bírni a 5 perc körüli tempót. Innen már a kicsit visszavettem, 30km-re 2:34:53-ra értem. Innem jött egy hosszú egyenes, és már egyre jobban fáztam. Már csak az tartotta belém a lelket, hogy 36-nál vár a párom az izoitallal.

36-nál megittam a fél liter Isostart. 38-39 között már a lábam is kicsit görcsölt, meg is álltam nyújtani, de pár perc múlva már leért a lábamba az izo, így a végén ismét nyomni tudtam a tempón. 41km után lassan visszafordultunk rajt felé, csak a közeledő rajtkapura koncentráltam és ismét 5 perc körüli tempóra gyorsítottam, 42 km után befordulás a csarnokba, fények, vörösszőnyeg, pomponlányok, beértem: 3:46:59.

A cél után a csarnokból elég rossz volt kimenni ismét a szabad levegőre, egy meleg levest és egy sört mindenesetre benyomtam.

Persze, mikor neveztem januárban, sokkal jobb időt szerettem volna futni. De ebből a felkészülésből ( ha ezt annak lehet nevezni) kihoztam a maximumot, fal nélkül sikerült futnom, igaz a végére már elfogytam, tehát elégedett vagyok teljesítményemmel.

Ajánlom mindenkinek ezt a versenyt, jó a szervezés,  sík a pálya, Frankfurt pedig (kellemes meglepetésként ért) szép város.

Szólj hozzá!

Címkék: maraton marathon 2012 Frankfurt


2012.12.11. 12:28 Jozsef

Bostontól Frankfurtig

Boston után elsődleges feladat volt, hogy felgyógyuljak a sérülésből. 2011. májusában semmit, júniusában kétszer futottam tesztelve lábamat, de nem jól sikerült, ismét fájt, így hanyagoltam a további futást. De nagyon motivációm is sem volt.Mivel közeledett a Nike félmaraton augusztus közepén elkezdtem edzeni, de nagyon nyögvenyelősen ment. Nike-ra azért elmentem, meleg is volt edzetlen is voltam, meg is lett az eredménye 2:10-es félmaraton.  Célban sírni tudtam volna..

Szeptemberben  a csalódás hatására jobban összeszedtem magam. A Nike-ra egy hétre már 4:34/km tempóval futottam az Éjszakai Futáson. Ez kissé visszahozta az önbizalmamat. Gyűltek a kilométerek, így jobban ment a futás is. Elindultam a Plus 30km 2:44-t futottam, igaz, a végén már nem volt őszinte a mosolyom.

Októberben egész jól haladtam, 248km futottam, éreztem, hogy egyre tér vissza a formám. Augusztusi csúcshoz képes (88-89kg), más 81kg-ra lement a súlyom. November elején volt egy húzós projektem, ez idegileg és fizikai leamortizált, első két hetében nem is futottam. Így egy hét edzés után mentem el a siófoki Balaton Félmaratonra. 1:39-t futottam, nagyon boldog voltam, nagyon sokat jelentett a Nike után, hogy 1:40 alá bekerültem.

November végén- december elején jöttek a szokásos évvégi programok, így a futás kissé háttérbe szorult. De a 2012. évi maratoni tervek elkészültek áprilisban Bécs, október végén Frankfurt.

December utolsó hetében kezdtem el a felkészülést Bécsre. Szépen gyűltek a kilométerek 2012. januárjában 275, februárban 205km, és rendszeressé váltak a hétvégi hosszúfutások előbb 25, majd 30km körül. Szinte végig max.141 pulzussal edzettem. Nagyon sokat fejlődtem, egyszer volt egy olyan 18km futásom, ahol a szigeti belső körön 15km-t 1:18-om belül futottam max. 141 átlag 139 pulzussal, mindezt -10C-ban frissítés nélkül.

Március első hétvégéjén irány a Pécs-Harkány futóverseny. Nagyon könnyen ment a futás, ahol már síkabb lett terep, ott 4:30/lm tempóban ment 160 alatti pulzussal. Két percre meg kellett állnom, de így is 1:58 lett az eredményem.

Sajno, az örömöt üröm követte ismét elkezdett fájni a lábam, ahol tavaly. Még egy hetet próbátam edzeni, de utána feladtam. Így március szinte kimaradt, Pécs-Harkánnyal együtt 107km jött össze.

Április elején a Vivicittta félmaratonon teszteltem, hogy mennyire viselt meg a kihagyás, 1:39 eredménnyel elégedett voltam.  A lábam ismét fájt, így Bécsig csak egyszer futottam. Bécsbe elmentem, ha már be voltam nevezve, és félmaratonnál befutottam 1:45-tel. Ez volt életem legdrágább félmaratonja.

 Május, június, július szinte futás náélkül telt, ha volt kedvem kimentem egy, max. két körre a szigetre. Jártam azonban úszni.
 Aztán augusztus második feléig ismét semmi. Sok volt a munka is, motiváció sem nagyon jött vissza. másfél hetet edzettem, de munka miatt nem maradt időm. Így a Nikera úgy mentem el, hogy két hétig előtte egy méter sem futottam. Idén valamivel jobban ment, mint tavaly, nem volt annyira meleg sem, így 1:53 lett az eredményem.

A Nike-val megcsapott az előszele, hogy október végén maraton, de továbbra sem sikerült rendszeresen edzenem. Október elején ismét indultam a Plus 30km, hasonló eredménnyel, mint tavaly (2:45), de a legjobb, hogy ismét elkapott az az érzés, hogy maraton akarok futni.  Persze már a komolyabb felkészülésre késő volt, így októberben egy vésztervvel készültem: futok egy kemény hetet és rápihenek. Be is jött.

Szólj hozzá!

Címkék: maraton marathon 2012


2011.04.04. 11:01 Jozsef

Ötödik "mikrociklus" - 2011.02.28. - 2011.04.03.

Elég nagyképű dolog mikrociklusnak nevezni az utóbbi egy hónapomat.

Március első hetében nem futottam semmit, örültem, hogy rendesen tudok járni, futásra nem is gondolhattam.

Március második hetének hétfőjén kimentem egy szigetkörre, annyi is volt, ismét nagyon fájt a lábam. Azon a héten  - rosszabb már nem lehet elv mentén - még egy kínai gyógyászatot is meglátogattam, akupunktúrás kezelést kaptam. Rossznak nem volt rossz, de többet nem mentem.

A márciusi négynapos ünnepben már arra gondoltam, hogyan fogok egyáltalán végigmenni egy maratonon, így elkezdtem futni. Immáron nem az idő  a lényeg, hanem olyan módszerben gondolkodtam, hogy egy nagyobb sérülés nélkül, hogyan tudnám megúszni ezt a kalandot. A kihagyás miatt két kiló visszamászott rám, és az állóképességem is visszaesett. Hogy tudjak valamiféle edzésmunkát végezni  csak háromszor futottam a héten, hogy legyen elég ideje pihenni a lábamnak, egy kör, két kör és hétvégén 4 kör volt a penzum (47km)

A következő héten éreztem, hogy a vasárnapi 25 km leharcolta a lábamat, így csak csütörtökön mentem ki újra. Hétvégén  már rendesen futottam, szombat és vasárnap is, sőt vasárnapra egy 30 km futás is sikerült. Azt vettem észre, hogy az első kör nagyon szenvedős, még rendesen bemelegszenek az izmok, utána, ha nem is kellemes, de azért elviselhető állapotba kerül a lábam. Három futásból 63 kilométer jött össze.

Kedden ismét kint voltam a Margitszigeten, a helyzethez képest nem is ment rosszul a futás. Pénteken ismét futottam, eddig csak végig lassan, alacsony pulzussal mentem, de ekkor már kipróbáltam milyen, ha gyorsítok egy kicsit. Egy 1 kilométeres és egy 500 méteres résztávot csináltam kb. 160 körüli pulzussal, a tempón ledöbbentem  az első 4:34, a második 4:24 perc/km. Szombaton ismét hosszúfutás 25km, alacsony pulzussal. Sokkal jobban ment, mint két héttel ezelőtt, de nagyon elfáradtam. Miután hazamentem, ebéd és alvás. Vasárnap reggel indulás a a Velence-tavi Tókerülésre (hivatalos VI. Depónia Tóparti Futóparti). Imádom ezt a rendezvényt, amikor csak tudok, mindig részt veszek rajta. 10-kor rajtoltunk el kb. 600-an, döbbenetes szám, egy alapvetően baráti kezdeményezéshez. Nagyon fáradtnak éreztem magam, bennem volt az előző napi hosszúfutás. Nem nagyon akartam megerőltetni magam, az első kilométerekben élveztem a tömeg jótékony, visszafogó erejét. Velence után aztán bemelegedtem, és innét már elég jó tempóban mentem. Két héttel a maraton előtt úgy gondoltam, hogy öt ütéssel a maratoni célpulzus alatt futva, jó teszt lesz arra, hogy megtudjam mire számíthatok. Nem sikerül olyan rosszul 28,3km 151-es átlagpulzus, 2:35 alatt (5:30p/km). Utána már nagyon fáradt voltam, a pár órás ázás az agárdi termálfürdőben nagyon jót tett a lábamnak. Hosszú volt ez a hét, 81,5 km futás.

Most már jön a visszavétel, pár rövidebb tempófutást még beiktatok, aztán jöjjön, aminek jönnie kell!

 

2 komment · 1 trackback

Címkék: edzés maraton tóparti futóparti


2011.03.02. 11:19 Jozsef

Negyedik mikrociklus 2011.02.07.-2011.02.27.

Futásról sok mindent nem tudok írni.

Még az első héten valamennyit futottam, de így utólag inkább nem kellett volna. Ahogyan az előző posztban írtam, elővettem egy régebbi cipőt. Az első héten, 50 km után már nagyon fájt a lábam, így kimaradt  hétvégi futás. A jobb bokám fölött és a vádlimban volt a fájdalom, futás közben nem tudtam a jobb lábammal rendesen ellépni. Először jegelés, Dolobene krém és pihentetés.  Közben kiderült, hogy tényleg elveszett a cipőm, azonnal meglátogattam pár sportboltot, végül a Decathlonban vettem egy Asics GT-2160 cipőt. Azóta legalább a pénzt visszautalták.

Második héten kedden kipróbáltam a cipőt, nem sok sikerrel, kimentem a szigetre, de a Hajós Alfréd uszodától visszafordultam és hazagyalogoltam. Sajnos, nem akart javulni a lábam. Továbbra is pihentetés, és elkezdtem sportorvost keresni.

A harmadik hét keddre sikerült időpontot egyeztetni, Dr. Halasi Tamás megvizsgálta a lábamat. Alapvetően, a probléma gyökere az ezer éve meglévő  bokasüllyedésem (magyarul lúdtalpam). Az  elhasznált cipőben megsérültek azok az izmok, amik ilyenkor jelentősen terhelődnek. Mivel ezek a mindennapi járás közben is terhelés alatt vannak a lúdtalp miatt, ezért nem volt javulás. A megoldás: lúdtalpbetétet kell hordanom. Felkerestem a LBT üzletét, csütörtökön kb. 1 órás látogatás alatt kész volt az utcai  és  futócipőbe szánt betét. Az utcait azóta hordom, és meglepően kellemes tapasztalat, hogy azt mondták, hogy fokozatosan szoktassam hozzá a lábamat, de olyan kényelmes, hogy nem okoz problémát, hogy egész nap hordom (igaz, sokat ülök). A lábvizsgálat alatt sok érdekes dolog kiderült: utcai cipőben 43, futócipőben 44 méretet hordok. Ezzel szemben a lábam csak 41 és 42 között van. Ha nem lenne lúdtalpam, akkor a 42-es cipő elég lenne, de mivel eléggé szétterül a lúdtalp miatt, a 42-es szűk és ezért hordtam 43-ast. Hétvégén családdal wellnesszezni mentünk, a pezsgőfürdő és az uszoda vize szintén jót tett a lábamnak.

Lassan el kezdett javulni a lábam, még nem 100%-os, így még továbbra sem mertem futni. Talán a hétvégén. Visszagondolva, bármikor előjöhetett volna eddig is egy ilyen sérülés.

 

 

Szólj hozzá!


2011.02.07. 12:58 Jozsef

Harmadik mikrociklus - 2011.01.17.-2011.02.06.

Elég érdekesen alakult ez a harmadik mikrociklus, főleg időjárás tekintetében. Majdnem 20 C fok volt a leghidegebb és legmelegebb futás között.

Az első héten hétközben továbbra is 14-14km futottam, Hétvégére kétszer 24,7km volt az adag. Nagyon megviseltek a hétvégi futások, ugyanis szép napos idő volt kb. 0 fok körül. De a sziget budai oldalán metsző hideg szél fújt, míg a pesti oldalon teljes szélcsendben szépen sütött a nap. A pesti oldalon megizzadtam, majd a budain szétfagytam, mindezt négyszer egymás után. Amikor hazaértem, irány az ágy és a pihenés. 77 km volt ez a hét összesen.

A második hétet két pihenőnappal kezdtem. Kedden még nagyon fáradtnak éreztem magam, ezért csak szerdán mentenk ki futni. Ekkor már elkezdett hűlni az idő, és gyönyörű szép dolog hóesésben futni a szigeten. Másnap ismét kint voltam, ekkor már nem esett a hó, de a szigetkör csúszós-havas volt. Szombaton reggel 8 óra előtt menten ki, -8C mutatott a hőmérő. Szép csípős idő volt, de sikerült eltalálni az öltözködés, így jól ment. Mivel éhgyomorra mentem ki, az utolsó körben már éreztem az éhséget, de így is jól éreztem magamat ezen a 19,3km-en. Vasárnapra nagy tervvel - 30 km-re mentem ki. Végig nagyon jól éreztem magam, meglepően könnyen ment. Utána persze fáradt voltam, de közel sem, mint az előző heteken. Ismét 77 km volt a heti adagom.

A harmadik héten kedden még hideg is volt és elég jeges volt a talaj, de a hétvégi hosszú szuperkompenzációja miatt csak úgy suhantam végig. Csütörtökön már kicsit lassabban ment, de azért jó volt. Pénteken estig dolgoztam, és szombaton is dolgoznom kellett, utána családi program ráadásul elég fáradtnak éreztem magam és hirtelen felmelegedés is megviselt, így a tervezett 19,3 km kimaradt. Vasárnap este lefektettem a gyerekeket, és még a Super Bowl kezdete előtt kimentem futni. Február 6. este 10-11-kor 6 fokban a szigeten, érdekes érzés. A szombati 19,3-at ma este még bepótolom. Mivel pihenőhét volt 47,2km+(19,3km) jött össze.

Testsúlyom szépen csökken, a hosszúfutások csak úgy vakarják le a kilóimat, most már 85kg vagyok stabilan, végül sikerült elérni január végére! Január egyébként is rekordot hozott, 331,5 km-t futottam, soha egy hónap alatt ennyi nem jött még össze. Az eltervezett edzéseket a ma bepótalandó kivételével 100% teljesítettem. A rossz hír, hogy elfogyott a futócipőm, még kéthete megrendeltem Angliából az újat, január 20. adták fel, de még nem ért ide. Félek, hogy ellopták a postán, sajnos, nem ez lenne az első alkalom. A régi cipőmbe már 1160km van, és már nagyon fájt benne a lábam, főleg a csípőmnél. Úgyhogy reaktiváltam a kettővel ezelőtti Asics cipőmet, amiben "csak" 750 km van benne, vasárnap este már abban futottam. Nem is fájt a csípőm.

 

Szólj hozzá!

Címkék: edzés posta fogyás maraton marathon boston lop asics


2011.01.17. 10:39 Jozsef

Második mikrociklus 2010.12.27.-2011.01.16.

A második mikrociklusban visszatértem a pulzuskontrollos edzésekhez,  még február végéig szigorúan tartom a max. 141 pulzust. Jókorát emeltem az edzésadagon, ha nem jött volna közbe az októberi sérülés, akkor sokkal egyenletesebbek lettek volna az emelések, de így valamennyire kényszerpályára kerültem. A hosszúfutások után elég fáradtnak éreztem magam, de a heti három pihenőnap elégnek bizonyult. Február végig edzéstervem nagyon egyszerű a háromhetes mikrociklusokban: hétközben kétszer 14-14km, hétvégén két futás az első két hétben emelkedő adag, az utolsó hét mindig pihenőhét 19-19km-rel.

Az első hét a mikrociklusban nagyon kellemesen kezdődött: párom befizetett egy masszázsra a salgótarjáni Kleopátra Szépségszalonba, Vasas Viki keze csodákat művelt a nyakammal és a hátammal.

Karácsony másnapján leesett a hó, a szigeti futókör is behavazódott. Hétközben 14-14km volt a cél, az egyik kicsit több lett, mert egy kis kitérőt tettem a Daubner Cukrászdába. Mivel egyébként sem lehetett gyorsan futni, így nem jelentett problémát a pulzust tartása. Január elsején, minden évben már csak babonából is kimegyek futni, de most tervben is volt, ismét két körre. Január másodikán pedig 24,7 km-t futottam. Nagyon régóta, több mint 13 hónapja nem futottam ilyen hosszú távot. Mivel ilyenkor frissíteni is kéne, nagy nehezen innen-onnan sikerült otthon összeszedni a kulacsövem darabjait. Szép szikrázó idő volt, jó lassan, de négy  egyenletes szigetkört sikerült teljesíteni. 68km jött össze ezen a héten.

Második héten már a hétközi futásokat befolyásolta, hogy napközban megindult az olvadás, de estére ismét fagyott, így a szigetkör egy jégpályáva változott. Hétvégére megjött  tényleges olvadás, ekkor meg a sok tócsa és sár nehezítette a futást, főleg a szigetkör pesti oldali részén. Szombaton délután futottam 19,3 km, majd vasárnap délelőtt 24,7-t. Mikor elindultam nagyon fáradtnak éreztem magam, nehezen mozogtak az izmok, de érdekes módon ez az időben nem látszott. 72 km volt a heti összadagom.

A harmadik hét nagyon kellemes volt, végig pozitív volt a hőmérséklet, és a szigetkör is kezdett felszáradni. A hétközben szokásos 14-14 km, hétvégén 19,3-19,3km. A szombati elég nehezen ment, túl voltam öltözve a 7C-hoz, ráadásul reggel mentem ki éhgyomorra egy péntek esti borozgatás után. Szombat délután ismét masszázs Vikinél! Vasárnap este a masszázs és pihenés hatására nagyon jól ment a futás, a három szigetkörben folyamatosan gyorsultam. 141 max pulzus mellett már végig bőven hat percen belüli kilométereket futottam. 66,5 km jött a héten össze.

A testsúlyom a három hét alatt kb. 1 kilóval lett kevesebb, most 88 kg vagyok. Nem sok csökkenés, többre számítottam. Titkon azt reméltem, hogy január végére 85 kilóra lemegyek, de erről le kell tennem, talán 87 kg lesz a realitás.

 

 

 

2 komment

Címkék: edzés fogyás maraton boston masszázs mikrociklus


2011.01.10. 13:23 Jozsef

2011. évi versenynaptáram

Már lassan összeáll az idei versenynaptáram. Egyelőre az év első fele a tisztább, a második  vége még képlékeny.

Tervezett versenyeim:

Dátum
Verseny
2011.03.06.Pécs-Harkány 25km
2011.04.03.V. Tóparti-Futóparti 28km (kocogósan)
2011.04.18.115. BOSTON MARATHON
2011.05.28.14. Kékes Csúcsfutás (még kérdéses)
2011.06.05.8. Dunaparti futógála 10km
2011.06.25.19. Bükki Hegyimaraton 42,3km
2011.07.02.Balatonátúszás (5,2km úszás)
2011.07.30Ironman váltó (kb. 70km kerékpár és 42,2 km futás)
2011.09.04.26. Budapest Nemzetközi félmaraton (21,1km)
2011.09.10.16. Nyárbúcsúztató Éjszakai futás (6,5km)
2011.10.02.26. SPAR Nemzetközi Maraton, 30 km
????Őszi maraton: Ljubjana, Torinó, Athén vagy Firenze
2011.11.20.Balaton félmaraton (az őszi maratontól függően)

 

Szólj hozzá!


2011.01.10. 12:49 Jozsef

Évértékelés 2010

A 2010. év futás, és egyéb szempontból sem volt életem legsikeresebb éve. Az év elején családi problémák mellett a motiváció hiányával kellett megküzdenem. Tavasztól nagyon sok munkám volt, egyszerűen nem maradt erőm és időm futni. Augusztusban jött  az első bokasérülésem, októberben a második, így emiatt összeségeben 3 hónap kiesett az évből.

Számokban: 72 alkalomból 787 km futás, ebből 15 alkalom és 188km december. A leghosszabb futásom mindössze 19km volt az évben. Csupán két versenyen indultam, tavasszal Vivicitta és rakparti 10Km.

 

Szólj hozzá!


2010.12.28. 12:06 Jozsef

Első mikrociklus

2010. december elejétől ismét edzésbe álltam. Gondoltam, hogy nehéz lesz az újrakezdés, és így is történt. Pulzusra nem nagyon figyeltem, az volt a célom, hogy szokják a futást az izmaim.

Az első hetet meglepően könnyű éreztem, legalábbis az októberi újrakezdéshez képest. Hét elején hideg volt, hétvégén melegebb: a megfelelő ruházkodás eltalálása volt az egyetlen kihívás. Négy futás 45km volt a heti adag.

A második héten emeltem a kilométerszámot, elsősorban a vasárnapi hosszúfutás lett egy körrel hosszabb. Beköszöntött a kemény hideg. Nagyon megviselt a dolog. Olyannyira, hogy a vasárnapi 19 km után, azonnal zuhanyzás, és irány az ágy, szinte rögtön aludtam is. Úgy éreztem magam, mint egy elem, amit teljesen leszívtak. Szintén négy futásom volt 50 km-rel.

A harmadik hetet Karácsony előtt pihenőhétnek szántam. A különböző családi programok miatt kicsit borult az edzések ütemezése, de a kitűzött kilométerszám megvolt. Hál' Istennek az idő kicsit melegedett. Három futás 47 kilométer.

Három hét alatt a súlyom kicsit, kb. 1 kilót csökkent,  tavaszig nem is várom, hogy drasztikusan változni fog. Pedig kb. még 8-10 kilót kellene leadnom április közepéig.

 

Szólj hozzá!


2010.12.09. 10:59 Jozsef

Újrakezdés

Hétvégétől újra futok. A biztonság kedvéért bokagumit húztam, de ezzel nem is volt probléma. A lábam elég jól reagált az első terhelésre. Izomlázam is inkább a vállamban és a csuklyásizomban alakult ki, de a harmadik futásra az is elmúlt. A következő hetek célja, hogy szépen-óvatosan visszaszokjak az edzésbe. A héthetes kihagyás miatt az edzéstervem is átalakult. Ebben a hónapban az a célom, hogy hóvégére elérjem, hogy a hétvégi hosszúfutás 20-25km körül legyen. Egyelőre, pulzussal nem foglakozom pár hétig, majd csak akkor, amikor annyira visszaszokom, hogy a 140 pulzusnál ne előzzenek le a csigák.

Nagy meglepetésemre a margitszigeti futókörön  végig elkészült a világítás! Most már este is lehet biztonságosan futni. Üröm az örömben, hogy pár helyen már most ki van égve. Remélem, nem kell a következő polgármesterváltásig várni, hogy télen is működő ivókút(ak), és nyilvános WC(k) is kerüljön az útvonalra.

A bostoni út gyakorlatilag meg van szervezve, szállás lefoglalva, repülőjegy kifizetve. A repülőjeggyel volt egy érdekes  kalandom, egyik késő este rákerestem a jegyre, találtam egyet 84eFt-ért (jellemzően Bp-ről 150eFt körül vannak a jegyek). Én még le tudtam volna foglalni az Interneten, de a feleségem neve meghaladja a 23 karakter, így csak személyesen lehet foglalni. Másnap ugyanaz a jegy már 145eFt volt.Ha nem veszi fel a nevemet, akkor pont belefért volna a 23 karakterbe. Utólag kiderült, hogy rosszul vitték fel a társaság jegyárait a rendszerbe, így pár óráig igen kedvező áron lehetett hozzájutni.

Szólj hozzá!

Címkék: margitsziget edzés futás maraton boston repülőjegy


2010.11.03. 14:08 Jozsef

Megjött a visszaigazolás!

Most már hivatalossá vált a nevezésem, ellenőrizték és elfogadták a nevezési időmet.

Lábam - sajnos - még fáj, decemberig nem lesz ebből futás.

Szólj hozzá!

Címkék: marathon boston 2011


2010.10.18. 17:08 Jozsef

Beneveztem!

Hogy valami jó is történjen: benevezetem a jövő évi 115. Boston Maratonra! Kicsit döcögősen indult, ezerszer próbálkoztam adataim megadásával, de  Boston Marathon Facebook oldalán egy futótárs megosztotta azt a linket, ami  már működött.

Update: Rekord idő - 8 óra 3 perc - alatt betelt a 21 ezres maximális nevezési létszám. Egyébként a  nekem 4321-dikként sikerült - visszaszámlálás indul.

Szólj hozzá!

Címkék: maraton marathon boston 2011 nevezés


2010.10.12. 15:39 Jozsef

Keserű

Úgy szerettem volna valami másról írni. Arról, hogy hétközben milyen örömöt okozott ismét a futás, arról, hogy szombaton több, mint 19 km-t futottam, és hullafáradtan érkeztem haza. Arról, hogy két hét alatt 100km jött össze és 3 kilóval vagyok kevesebb.

Vasárnap este kimentem két szigetkört futni, már  este a sötétben. Az első körben, az Árpád-híd után, a pesti oldal a sötét helyén ballábam alá került egy toboz, és ismét aláfordult a múltkor sérült bokám. Rögtön éreztem, hogy baj van, még megpróbáltam továbbfutni, de pár lépés után már éreztem, hogy fel kell adnom. Mikor egy világosabb helyre értem, megnéztem a bokámat, már teniszlabda méretűre dagadt. Nem volt mást tenni, hazataxiztam, majd este irány a Szent János Kórház. Hál' Istennek, most sem szakadtak el a bokaszalagjaim, de hat hétre ismét vége a futásnak.

Nagyon el vagyok keseredve. Már nagyon jól éreztem magam, újra kicsattantam a motivációtól. Nagyon fog hiányozni ez a hat hét. Pontosan arra lett volna jó, hogy viszonylag még kellemes időben vissza tudjak szokni a komoly edzéshez. Decemberben ez már nehezebb lesz, ráadásul olyankor már egy  megfázás is könnyen összeszedhető. Ráadásul, hat héttel kevesebb is lesz hátra a versenyig.

Ami még jobban aggaszt, hogy ilyen aláfordulás  már eddig is többször előfordult velem, de komolyabb baj, csak augusztusban és most történt. Mi lesz, ha közvetlenül egy verseny előtt történik meg?!  Sötét  helyen minden esetre már nem futok, télen egyébként is a belső körre szoktam áttérni.

Még egy dologról szeretnék írni. Mikor megtörtént a baj, jó ideig a földöm feküdtem, míg  megállt valaki segíteni. Pedig, jópáran elfutottam mellettem, sőt volt, aki még ki is került,  volt aki átugrott rajtam. No comment! Innen is szeretném megköszönni a segítséget, annak a két fiatal hölgynek és úrnak, aki segítségemre siettek, és annak a srácnak is, akiről csak annyit tudok, hogy androidos telefonja van, és kölcsönadta mobilját, hogy felhívjam a feleségemet.

 

 

 

2 komment

Címkék: sérülés boka


2010.10.04. 13:03 Jozsef

Végre elkezdődött...

29. Ennyi hét van hátra a Boston Maratonig. Múlt héten megírtam az edzéstervet, ami nagyjából a versenyig tartalmazza a felkészülés gerincét. Nagy vonalakban: december végéig újra felépítem magam, hogy stabilan el tudjam bírni a 30 feletti km edzéseket. Január-március minél több km gyűjtése a cél. Ami még nem teljesen tiszta, hogy februártól-áprilisig hogyan illesszem be a gyorsítóedzéseket, főleg az elején, az időjárástól is függeni fog, hiszen jégen résztávozni nem egy életbiztosítás.

Múlt héten már futottam, négy részletben 45km-t (8,5-8,5-14-14). Jobban ment a tervezettnél, de vasárnapi 14 km után már éreztem a fáradságot. Hiába, a kihagyás meglátszik rajtam. Egyelőre a pulzussal nem foglalkozom, az első három hétben az a cél, hogy visszaszokjak a rendszeres edzéshez. Bár, nem figyelek szigorúan a pulzusra, de azért nem is nyomon nagyon - nem is bírnám. A súlyom elszaladt, rosszabb időben már  a 90 kilót is elértem. December végéig legalább 5-6 kilónak is le kellene mennie, utána már nem lesz baj, mert a 30 km fölötti futásoknál már úgyis megy le a zsír.

 

 

 

Szólj hozzá!


2010.08.24. 11:28 Jozsef

Ez az év maraton nélkül fog eltelni

Másfél héttel ezelőtt, éppen át szándékoztam kelni az úttesten, amikor a járdán lévő kis gödörben kiment a bokám, megsérültek a bokaszalagjaim. Hál' Istennek nem szakadt, de egy hétig bokarögzítő sínben kellett tartani, most pedig bokagumi van rajta.  Sajnos, még mindig fáj.

Az orvos 4 hétig eltiltott a sporttól, hat hétig a futástól. Nike félmaraton, Spar maratonnak így annyi, a nevezéseket már el is passzoltam. De szurkolni mindenképpen kimegyek! Legközelebb október elején kezdhetek futni, talán a Balaton félmaratonon már indulni tudok.

1 komment

Címkék: sérülés maraton boka


2010.07.19. 12:34 Jozsef

Egy szigetkör...

Vasárnap ismét futottam! A futócuccokat egy fontos randi előtti remegéssel vettem fel. Szép napsütés fogadott, jó volt látni a sok ismerős arcot a Szigeten. Az idő szégyenletes lett, 142 max. pulzus ill.139 átlag mellett 40 perc feletti kör. Persze, lesz ez jobb is, de ahhoz rendszeresen futni kellene

De közel van már az ősz, bő két hónap múlva ismét maraton.

1 komment


2010.01.18. 11:17 Jozsef

Bécsi maraton törölve

Idén mégsem megyek a bécsi maratonra. Egyrészt, sajnos, azon a hétvégén dolgoznom kell. Másrészt most vannak a futásnál fontosabb dolgok az Életben ...

Szólj hozzá!

Címkék: bécs maraton marathon 2010


2010.01.07. 14:53 Jozsef

Nike Pegasus+ 26 ID Hungary

Külföldi versenyekre mindig viszek magammal magyar zászlót. A Nike Store-ban terveztem egy magyar színekben pompázó Nike Pegasus cipőt. Régebben ez volt a kedvencem. Ára euróban igen borsos, de aki USÁ-n keresztült meg tudja rendelni, azzal még elfogadható.

Íme a terv (szabadon felhasználható,módosítható):

 

Get a total customization experience at NIKEiD.com. You can customise colors and materials for a totally unique take on kicks, T-shirts and more. Start customizing now at www.nikeid.com.
Check out the
Nike Air Pegasus+ 26 iD Running Shoe
I designed at NIKEiD.com

Szólj hozzá!

Címkék: 26 nike id pegasus


2010.01.06. 15:18 Jozsef

Elkezdődött felkészülésem a bécsi maratonra

Az előző egy hónapot pihenéssel töltöttem. November 29. és január 1. között összesen egyszer mentem ki futni, akkor is csak egy szigetkörre, hogy kipróbáljam az új Asics GT-2140 cípőmet. A karácsonyi ünnepek jól teltek, én is jól teltem, 4-5 kg ugrott fel rám egy hónap alatt.

Január elsején egy, szombat-vasárnap 2-2 szigetkört futottam. Nagyon nehezen ment a max. 142 pulzus tartása, nagyjából 6:30-7perces tempó tartozott hozzá, ráadásul eléggé elfáradtam. Elég furcsa érzés, mert lábam ment volna gyorsabban is, de az eszem visszafogott. Sarkam sokat javult, de azért néha még mindig érzem. Karácsonyra kaptam a feleségemtől sarokemelőt, egyelőre nagyon jól bevált. Speciel, ezt a típust aranyárban mérik, biztos vannak olcsóbb megoldások is.

A januári edzéstervem igen egyszerű. Hétközben  2x14km, hétvégen szombat-vasárnap egy-egy hosszabb futás. A hétvégi adagokkal fokozatosan február elejére el szeretném érni a 30km-t. Természetesen, végig max. 142 pulzust fogok tartani. Jó lenne a feljött négy-öt kilóból kettő-háromtól még ebben a hónapban megszabadulni.

Még nem neveztem be Bécsbe, megvárom, hogy sikerül a január, annak függvényében döntök.

3 komment

Címkék: edzés bécs maraton marathon felkészülés sarokemelő


2009.12.29. 09:41 Jozsef

Ez volt 2009! Ez lesz 2010?!

Visszatekintve, jó év volt 2009! Számokban: 125 alkalom, 1855 km, 186 óra 46 perc. Volt már ettől több is (2007), de tavalyhoz képest szűk 300 km-rel magasabb számot mutat a kilométerszámláló. Az éven belül elég nagy volt a szórás, a leghosszabb hónapom szeptember 314km, legrövidebb december 8,5km. Az éves kilométerszám több, mint a felét augusztus-november hónapokban teljesítettem.

Európa legszebb városaiban futhattam maratont: tavasszal Párizs - 3:39, ősszel Firenze: 3:20. Jópár BSI versenyen indultam, tavasszal Vivicitta, rakparti 10Km. Nem dolgoztam, nem vizsgáztam abban az időben, így négy év után végre sikerült eljutnom a Kékes Csúcsfutásra is. Ősszel a szokásos Nike félmaraton, immáron ötödször, kedvenc versenyem a K&H Éjszakai futás, Plus 30Km, Balaton fémaraton. Egyéni lejobbamat kétszer-háromszor javítottam meg, a 30Km-t először bő 3 perccel, majd Firenzében 5 másodperccel, a maratoni PB-t 12 perccel sikerült csökkenteni. Ez utóbbival Boston Qualifier is lettem. A többi verseny várakozásoknak, az edzettségi szintnek és az tervezett célnak megfelelően sikerült.

Ezek a tények. De 2009 más szempontból nagyon fontos volt. 2007 végén valami elveszett, a legfontosabb, a futás öröme.  Így a 2008. év tele volt kudarccal, szenvedéssel. 2009-nek úgy vágtam neki, hogy ennek vége. Azért futok, mert szeretem és örömöt jelent. Hál' Istennek, sikerült visszatérnem erre az útra.

2010. év egyébként is nevezetes, 2500. évfordulója a maratoni csatának. Tavaszra a bécsi maratont tervezem, remélem, a Bükki Hegyimaratonra is ismételten el tudok menni. Ősszel Nike félmaraton, a Plus maraton vagy 30km, a felkészültségtől függően. Ha sikerült megszervezni az utazást, akkor  október 31-én szívesen elfutnék Marathonból Athénba.

 

Szólj hozzá!


2009.12.01. 15:19 Jozsef

"Jozsef goes to Boston" - 26. Firenze Maraton 2009. november 29.

Felkészülés

Valamikor augusztus elején döntöttem el fejben, hogy megpróbálok igazából felkészülni egy maratonra. November végére egyébként is egy szép kerek évfordulóm esik, így össze lehet kötni egy szép utazással. Az Interneten olvasott élménybeszámolók alapján, a választásom Firenze maratonra esett. Tanulva az eddigi tapasztalatokból annyit tűztem ki, hogy ha szeptember végéig-október közepéig - ami munka tekintetében a legzsúfoltabb időszakom volt ősszel -  rendesen el tudom végezni azt az edzésmunkát, amivel elégedett lennék, csak akkor nevezek be Firenzére. Volt egy titkos jelmondatom: "Negyvenévesen 40 kilométer 4:40-ben".

9 komment

Címkék: futás 2009 maraton marathon boston firenze qualification


2009.11.19. 15:56 Jozsef

6. Intersport Balaton Félmaraton - 2009. november 15. Siófok

Szombaton futottam egy 25km-t a Margitszigeten szigorúan max. 143 pulzussal. Bár nem voltam különösen gyors, a 4 kör gyakorlatilag majdnem egyformára sikerült. Érdekes, hogy pár héttel ezelőtt még ugyanezen pulzus mellett az elején sokkal gyorsabb, a végég sokkal lassabb körök jöttek, de az összidőt tekintve azonban most jobban ment. Úgy látszik, beért a sok 30km feletti aerob munka.

Vasárnapra elterveztem, hogy nem szétszakadni, két egyforma 50 perc körüli kört futni, a pulzussal még az aerob tartományban maradni végig. Egyébként hihetetlenül élveztem a futást, egyedül a Balatonparton éreztem szaunában magam,  de így is "sétáltam" egy 1:38:30 21km-t 155 átlagpulzussal, gyakorlatilag, majdnem végig 153-156 zónában mozogtam. Az utolsó 100m-t pedig 49mp-t tettük meg Öcsivel.

Már nagyon várom Firenzét, még pár gyorsítóedzés, és aztán  jöhet az utazás!

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: balaton félmaraton


2009.10.06. 16:14 Jozsef

24. Spar Budapest Nemzetközi Maraton 30Km

Mivel nem szándékoztam indulni a maratonon, a célverseny is még bő másfél hónap, felkészülési állomásként, a 30km-re neveztem. Ezért szombaton is edzettem 19.3km-t szigorúan max. 143 pulzussal(egyébként már lassan másfél hónapja csak versenyen futok ennél magasabb pulzussal). A Szigeten összefutottam, mind a Reggeli Futás, mind Szigetfutás mezőnyével.
A 30km-re nem volt különösebb tervem, 2:20 körüli eredménnyel elégedett lettem volna. Nagyjából szimulálni szerettem volna a maraton célidő első 30 km-ét. Mikor vasárnap otthonról átkocogtam a 30km rajtjához, már a budai rakparton éreztem, hogy meleg is van, a szél is fúj, nem lesz könnyű a mai nap, sok maratonistát be fog csapni ez az idő.
A futásról sok mindent nem tudok írni, egyenletesen, nagyjából 4:40-4:50 körüli tempóban mentem végig. A budai rakparton beálltam egy belga társaság mögé, fogták valamennyire a szelet, velük mentem egészen a 25km tábláig. Utána ők elkezdtek lassulni, először eléjük mentem, hogy visszaadjak valamit, de nem tudták tartani a 4:40 körüli tempót, innen gyakorlatilag végig egyedül mentem.
30 km-en 2:22.44 lett a vége, félmaraton-cél között 1:39:40. A jelen időjárási körülmények között nagyon jól sikerült, ami még jobb, bár a pulzus a végén kissé magasabb volt a kelleténél, egyáltalán nem savasodtam el a 30km alatt, befutó után pár óra múlva már nagyjából teljesen regenerálódtam.

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása