Út Bostonba

Visszatekintve, jó év volt 2009! Számokban: 125 alkalom, 1855 km, 186 óra 46 perc. Volt már ettől több is (2007), de tavalyhoz képest szűk 300 km-rel magasabb számot mutat a kilométerszámláló. Az éven belül elég nagy volt a szórás, a leghosszabb hónapom szeptember 314km, legrövidebb december 8,5km. Az éves kilométerszám több, mint a felét augusztus-november hónapokban teljesítettem.

Európa legszebb városaiban futhattam maratont: tavasszal Párizs - 3:39, ősszel Firenze: 3:20. Jópár BSI versenyen indultam, tavasszal Vivicitta, rakparti 10Km. Nem dolgoztam, nem vizsgáztam abban az időben, így négy év után végre sikerült eljutnom a Kékes Csúcsfutásra is. Ősszel a szokásos Nike félmaraton, immáron ötödször, kedvenc versenyem a K&H Éjszakai futás, Plus 30Km, Balaton fémaraton. Egyéni lejobbamat kétszer-háromszor javítottam meg, a 30Km-t először bő 3 perccel, majd Firenzében 5 másodperccel, a maratoni PB-t 12 perccel sikerült csökkenteni. Ez utóbbival Boston Qualifier is lettem. A többi verseny várakozásoknak, az edzettségi szintnek és az tervezett célnak megfelelően sikerült.

Ezek a tények. De 2009 más szempontból nagyon fontos volt. 2007 végén valami elveszett, a legfontosabb, a futás öröme.  Így a 2008. év tele volt kudarccal, szenvedéssel. 2009-nek úgy vágtam neki, hogy ennek vége. Azért futok, mert szeretem és örömöt jelent. Hál' Istennek, sikerült visszatérnem erre az útra.

2010. év egyébként is nevezetes, 2500. évfordulója a maratoni csatának. Tavaszra a bécsi maratont tervezem, remélem, a Bükki Hegyimaratonra is ismételten el tudok menni. Ősszel Nike félmaraton, a Plus maraton vagy 30km, a felkészültségtől függően. Ha sikerült megszervezni az utazást, akkor  október 31-én szívesen elfutnék Marathonból Athénba.