Út Bostonba

Ennyi van még a Plus Maratonig. Elkészítettem az utolsó fázis edzéstervét. A RunningTimes.com találtam egy haladó edzéstervet, azt írtam át. Ami kissé felborította a ritmust, hogy a nyári szabadság és a Nike félmaraton kicsit felborítja háromhetes mikrociklusokat, de, remélem, ebből nem lesz gond.

Tegnapi nap különleges edzést tartottam. Mégiscsak meg kell ünnepelni, hogy átléptem idén az 1000. km. Igaz, ez némileg elmarad ez eredeti tervektől, de ez a félév igen mozgalmasan telt a futáson kívül is.

A tegnapi futást összekötöttem az új Nike Pegasus cipőmmel való második barátkozással. Már ez a negyedik Pegám, eddigiekkel nagyon meg voltam elégedve. Előttük volt egy Adidas Supernova Controlom, az is jó cipő volt, csak fájt benne a térdem. Jól muzsikáltunk együtt az új cipővel. De hát ez így természetes, mégiscsak ő fog elvinni Bostonba. "Louis, I think this is the beginning of a beautiful friendship. "

Ez a verseny mindig kedves nekem. Két évvel ezelőtt, amikor 20 év után újra elkezdtem futni, ez volt az első verseny, amin elindultam. Célversenynek azonban nem nevezném, inkább csak felmérőnek, hogy a nagy  nyári hosszúfutások előtt sebességben hogyan állok.

Emiatt különösebben nem is készültem erre a 10km-re, mindössze szerdán mentem ki résztávozni egyet egy fokozatosan gyorsuló 25:11 külső szigetkör után, a belső körön nyomtam 5x500m résztávot 3:40-3:50 közötti tempókban (mondjuk ez meg is lepett, mert ilyen gyorsan-ilyen könnyedén még nem futottam). Szombaton még lefutottam az edzésterv szerinti 20km-t MAF tempóban.

Vasárnap miután vettem egy félliteres vizet a közeli SPARban, otthonról a verseny előtt átkocogtam a rajthoz, 3,33km. Mivel már ekkor is nagy volt a hőség, figyeltem arra, hogy lehetőleg minnél többet fussak árnyékban. Ilyen alaposan még sohasem melegítettem be verseny előtt. A rajt előtt még easttel és alt_-tal beszélgettem egy kicsit, majd beálltam viszonylag előre a rajthoz. Közben megittam a vizet is, azt terveztem, hogy frissítés nélkül megyek végig, ez a félliter biztos elég lesz.

A tervem az volt, hogy 4:20-ban kezdek, és addig próbálom tartani, ameddig csak bírom. A rajt után eléggé figyelni kellett, hogy ne vigyen el a tömeg, most először versenyen is nagy hasznát vettem, hogy a POLAR folyamatosan mutatja tempómat. Az első két kilométerben inkább visszafogtam magam. 3. km utáni frissítőállomáson csupán átrobogtam, szép egyenletes tempóban mentem. 5. km után kezdtem érezni, hogy egyre szomjasabb vagyok, ami nem csoda, mert az aszfalton közel 40 fok lehetett. Így 6. km előtt megálltam frissíteni. Itt futott el mellettem alt_, akinek már csak a hátát láttam ezután. A frissítés után próbáltam visszaszerezni a tempót, ami pár másodperccel lassabb lett, mint előtte, a 9.-10. km a csalingázás ellenére is megint gyorsabb lett.

Hasonlóan a hegyi félmaratonhoz, tavalyhoz képest több, mint 8 percet javítottam az eredményemen, és 2 és fél perccel megdöntöttem a 10km egyéni legjobbamat. Így már a 10km legjobbamat is rendes 10km versenyem értem el, nem pedig félmaraton részidejeként.

Számokban:10km 44:06 (PB), 165 átlagpulzus (max:180 a célban), 4:25 átlagtempó (max:3:44), 92/perc átlaglépésszám (max:94).

Részidők: 1K: 4:21/4:24/4:25/4:23/4:22/4:30/4:27/4:27/4:23/4:23

5K: 21:55 (PB)/22:11

A POLAR egyébként 10,09km távot mért, ami beleszámítva, hogy nem biztos, hogy az ideális íven futottam, elég nagy pontosságú. 

 

 

Úgy alakult, hogy most már hétközben csak hajnalban tudok kimenni futni. Elindulni nagyon nehéz, az első pár száz méter kész gyötrelem, de mikor már felébred az ember teste kitűnő érzés. Ma egyébként is jól sikerült, időjáras tökéletes, két kör: 29:14/140 és 29:38/144 átlag pulzussal. A mai futás Polar Running Indexe 60 lett!!! Jól indult a nap!

Az előzmények nem voltak túl rózsásak. Egész áprilisban mindössze 90 km futottam, abból is április 1-én 30-at, április 9-től 29-ig egy métert sem edzettem. Múlt héten hétfőn - mivel be kellett mennem dolgozni- futva mentem át és vissza. Pénteken futottam 13 km-t, egyrészt, hogy bekalibráljam a footpodomat, másrészt mégsem teljesen mozgás nélkül induljak el vasárnap. Sajnos, a Velencei-tókerülésen összeszedett sérülés sem gyógyult meg, így péntek-szombat jég+Voltaren krém kombóval próbáltam magam kikúrálni.

Vasárnap reggel busszal mentem ki a Normafához, szerencsém volt, hogy sikerült ülőhelyet találnom, mert a később jövőknek igen kellemetlen lehetett végigállni az utat a tumultusban. Rövid beszélgetés DieM-mel és SC-vel, öltözködés után óvatosan elkezdtem melegíteni, nagyon éreztem még a húzódást a bal lábamban. Legvégül jó sok Bengayt masszíroztam bele, ez valamennyire segített.

Az előzmények miatt nagy elvárásaim nem voltak ezzel a versennyel. Elterveztem, hogy a rajt után 5 percesekben kezdem a futást, ez így is sikerült, az első 3 km idői: 4:57/4:53/4:42 (14:32). Nagyon élveztem, hogy Polar végre jól mutatja pillanatnyi sebességemet.

A következő 3 km első kilométere már egy jó emelkedőt tartalmazott , utána elkezdődött a száguldás lefelé: 5:00/4:18/4:19 (13:37). Az első frissítőállomáson átszáguldottam, mivel nem éreztem magam szomjasnak, edzéseken is csak 10km után kezdek inni, ez egy kisebb hiba volt.

A következő 2 kilométeren még jól ment a lefelé futás, a gyors tempó mellett a pulzusom is szépen ment lefelé. A 9. kilométernél volt a leghúzósabb emelkedő. Sajnos, itt nemcsak, hogy a hiányos felkészülés miatt egekbe szökött a pulzusom, hanem már nagyom szomjasnak éreztem magam. A párás levegőn jelentősen izzadtam. Így itt már bele is kellett sétálni a futásba, és ki kellett facsarni a fejpántomat. Időim: 4:26/4:12/7:10 (15:46).

A következő kili már jobb volt, épp a 10km tábla előtt volt a következő frissítőállomást, itt két pohár vizet mindjárt betoltam. Utána kezdtem egy kicsit jobban lenni, ami az időmön is már meglátszott, a 12. km már ismét lejtő volt, így egy kicsit javítottam az eredményen. Részidők:5:51/5:04/4:28 (15:23).

A következő 3 km eleje kellemes lefelé volt továbbra is, majd a 13km tábla után jött a fordító innen most már jó sokáig felvelé ment az út. 14km előtt ismét alaposan frissítettem, 15. kmben pedig kezdtem ismét megzuhanni, a pulzus már régen meghaladta a 170-et. Idő:4:37/5:20/6:07 (16:04).

16. kmnél már nagyon vártam a végét. Tavalyról nem emlékeztem pontosan, hogy a 17-ig, vagy 19-ig kell felfelé menni. Miután FUTURE-től azt az infót kaptam, hogy 17-ig, hozzá kezdtem a lehetőségeken belül tolni fölfelé. A pulzus már régen elhagyta a 175-öt, stabilan 178 körül ingadozott. A 17-es tábla után továbbra is emelkedett az út, rendesen be is pánikoltam, hogy mégiscsak 19-re emlékeztem jól, de jött egy frissítőállomás és szépen elindult az út lefelé. Idők: 5:39/5:16/5:31 (16:26).

Az utolsó 3 km már eléggé kivoltam, így hiába jött nagyrészben lefelé annyira magas volt a pulzusom, hogy már lefelé futástól sem ment le.  4:43/4:58/4:59 (14:40) és az utolsó nyúlfarknyi rész 0:23-ra sikerült.

Végülis a sokkal jobban sikerült a futás, mint ahogyan számítottam 1:46:53 lett végül 168 átlagpulzussal, 325m szinttel (az órám szerint). Tavalyhoz képest ez így is 8 perces javítás. Ráadásul ez második legjobb igazi félmaratoni versenyeredményem, igaz, ettől sík maratonon mindig jobbat futottam  az első felén. Ami a legjobb, valószínűleg a gyors futástól az egyik fájdalmas gócpont megszűnt, helyette jó kis izomláz költözött a combomba és a fenekembe. Két saját rekordot is megdöntöttem: egyik lejtőn a pillanatnyi tempóm 3:33 volt, a pulzusom pedig eddig soha nem érte el a 180-at.

Hát, eddig ez a hónap nem az én hónapom. A múlt hét közepétől ismét elkapott a köhögés, és nagyon leamortizált. Így a hétvégi futás is elmaradt. Helyette megnéztem a Párizs Maraton közvetítését. Nagyon furcsa volt így kívülről látni, hogy hol futottam tavaly. Kicsit irigyeltem is - meg nem is a futókat. Az időjárás nem volt valami ideális, elég meleg lehetett, kb. olyan, mint Berlinben. De az egész hangulat nagyon hiányzott.

Érdekes, hogy sok futó nem szeret "nagy" maratonon indulni, mert zavarja őket a nagy tömeg. Én imádom! A sok ember, a nagy felhajtás, a jó szervezés sokkal inkább inspirál. Sőt, futni is könnyebb, mert mindig talál az ember olyan futót, akire tapadhat. Jó érzés, hogy több ezer ember fut velem egy tempóban. Tavaly ősszel a két héttel eltolt Budapest  Maratonon kint voltunk a családdal szurkolni, nagyon rossz volt látni, hogy sok maratonistának légüres térben kellett futnia, akár a gyorsabb, akár a lassabb szekcióba tartozott. Azt, hiszem első maratont biztosan könnyebb egy nagy maratonon teljesíteni.

A másik dolog, ami a "nagy" maratonokon szeretek, hogy már a nevezéskor meg kell adni, hogy milyen időt szeretnél futni, és akkor abba a szektorba kapsz helyet. Bár, itt is szoktak valamenyire hazudni, mondjuk 3:30-asok a 3:15-höz neveznek, de ez annyira nem nagy baj. Ellenben Budapesten a négyórás futók simán bepofátlankodnak akár a 3 órások elé is. Az első két kilométer azzal telik, hogy a jóval lassabb embereket kerülgetem.

Ma Boston! 

Egy vagy két év múlva ott szeretnék lenni.  

A Boston Marathon honlapján elérhető az elit indulók névsora. Mióta elindult a World Marathon Major sorozat, azóta a világ legjobbjai indulnak el ezeken a versenyeken. Nézzük csak, hogy ki lehet a végén nyerő.

A női mezőnyben papírforma alapján Deena Kastor a legesélyesebb, bár tavaly a New York Marathon nem sikerült valami jól számára, csupán hatodik lett. De Deena tavasszal mindig jobb formában szokott lenni. Aztán ott van még Rita Jeptoo a tavalyi győztes, itt futotta egyéni legjobbját is. Véleményem szerint ott lesz az elején, de nem hiszem, hogy meg tudja védeni címét. A harmadik esélyes Jelena Prokopcuka. Ő mellette az szól, hogy nagyon stabil, egyenletes eredményei vannak. Tavaly New Yorkban legyőzte Deenát. Én őt várom az első helyre. Meglepetés ember lehet Madai Perez, az utóbi években szépen egyenletesen  fejlődik, és tavaly - igaz könnyebb- chicagoi pályán 2:22 futott, és Robe Tola Guta, akinek szintén jól fejlődik. Őneki hátránya lehet, hogy még csak 20 éves, és a nagyobb versenyeken nincs elég tapasztalata.

A férfi mezőnyben egyértelműen a legnagyobb esélye a tavalyi győztes Cheruiyotnak van, a tavalyi éve kitűnően sikerült, ideális korban van. Meglepetés lenne, ha nem lenne az első háromban, de igazából, ha nem ő nyerne. Forma és tapasztalat alapján ott lehet az élen Stephen Kiogora, aki tavaly második lett New Yorkban. Meglepetés három embertől várok, sötét ló Samuel Ndereba, négyszeres győztes Catherine Ndereba testvére. Eddig még nem futott maratont, de nagyon jó félmaratoni eredményei vannak. A másik kettő James Kwambai és Stanley Leleito. Mindkettő igen fiatal (24, 22 évesek), és a fejlődésük üteméből kijöhet belőlük egy szép eredmény.

 

Hétvégén újra rendesen edzettem. A megfázás és a Velencei-tó kerülésen összeszedett húzódás nagyon leamortizálta szervezetemet. Szombaton kimentem két szigetkörre szigorúan MAF tempóban. 2X35 percre sikerült, ilyen rossz még a MAFozás kezdeténél sem volt. Másnap már jobban ment, az első körben már 30 percen belülre, utána 30, 31 perces körök jöttek. Hétfőn szintén 3 kör nagyjából 32 percesekben. A hosszúhétvége termése így 53km. Ezen  héten még biztosan MAFozok, kicsit még mindig érzem a megfázást, és most inkább a bal combom hátsó része húzódik.  

Az linkekhez felraktam több hasznos infót a Boston Marathonnal kapcsolatban. Szintén felkerültek az eddigi sík maratonjaim beszámolói is.

Eddig 4 maraton futottam le, erre az évre elterveztem a  Boston Marathon kvalifikációs idejének megfutását. Korcsoportomnak ez 3:15:00, első próbálkozás erre az időre 2007. szept. 30. Budapest Maraton.